Van valami sorsszerű - hogy azt ne mondjam - ironikus abban, hogy a Queensryche legújabb lemeze után nem sokkal jelent meg az Anubis Gate aktuális (egyébként a sorban negyedik) hanghordozója. A sorsszerűség nagyjából abban áll, hogy az egyébként is erős Queensryche hatások ezúttal szinte teljesen eluralkodtak a dán progresszív bandán. Anubis kapuján bizony ki-be járkál Chris DeGarmo és Geoff Tate szelleme; hol tisztán látszanak, hol csak sejtetni engedik magukat.

Természetesen föl lehet fedezni más hatásokat is (egy kis Iron Maiden, Crimson Glory és nyomokban olykor Fates Warning), de a QR inspiráció olyan kézzelfogható, hogy ha egy rajongó mondjuk egy 1990-es autóbaleset következtében beállt kómás álomból nemrég ébredt volna föl, a "The Deatched"-et simán hihetné a legendás Seattle-i banda modern hangvételű legfrissebb albumának.

Egyébként az új anyag egy kicsit talán elvontabb, progosabb a kritikusok által egyértelműen pozitív fogadtatásban részesített előző lemeznél, amely nálunk a 2007-es Top 10 listáról éppen csak lemaradt. (lásd: dionysosrising.blog.hu/2008/02/04/anubis_gate_andromeda_unchained_2007) Sajnos a hangzás maradt ugyanolyan steril, néha szinte bántóan szintetikus, amúgy Threshold vagy (ha már dánokról van szó) Royal Hunt módra (pl. "Options - Going Nowhere"). Ez azonban nyilvánvalóan a koncepció része, hiszen nagyrészt ez (is) felelős a rideg, elidegenedett (detached) életérzést árasztó hangulatért.

Ha az Anubis Gate-et odatesszük a Beyond Twilight, a Mercenary és a Manticora mellé ... hát ... akkor Dánia nem tűnik gondtalan, örömteli helynek. Úgy látszik, Marcellus-nak van igaza, aki már Shakespeare Hamletjében megmondta: "Something is rotten in the state of Denmark" - valami bűzlik (szó szerint: rothadt) Dániában. Lehet benne valami, de az igényes metál zene köszöni szépen, jól van (s ez nem utolsó sorban az Anubis Gate érdeme).

Tartuffe