Mind Key: Pulse For A Graveheart (2009)

Kiadó:
Frontiers Records

Honlapok:
www.mindkey.it
myspace.com/mindkey

Zenészek:

Aurelio Fierro Jr. – ének
Emanuele Colella – gitár
Dario De Cicco – billentyűk
Andrea Stipa – dobok

Ezek a nápolyi srácok már régóta próbálkoznak (még 1999-ben alakultak), de nagyon rájuk járt a rúd. Első énekesük, Mark Basile, aki a dalszerzésben is jócskán kivette a részét, kilépett még az első lemez megjelenése előtt (Journey Of A Rough Diamond, 2004). Basile azóta a műfaj olasz zászlóshajójával, a DGM-mel elkészítette a "FrAme" című igen ütős albumot (lásd itt).

A Mind Key szerencsére gyorsan talált magának még egy zseniális énekest, és még Nápolyt se kellett elhagyniuk. Aurelio Fierro Jr. egy valódi csiszolatlan gyémánt (rough diamond), hangja olykor Jorn-ra, olykor Oliver Hartmann-ra emlékeztet. De ő sem tudott nagyon belemelegedni a közös munkába. A 2006-os "Habemus Poland" DVD-n (akkor sem nagyon értettem, hogy egy egylemezes bandának miért kell DVD-vel előrukkolni) például Giorgio Adami énekelt (itt). Azóta Fierro visszatért, és a "Pulse For A Graveheart"-ot már vele vették föl.

Ezúttal több neves zenészt is bevontak a munkálatokba. Egy szám erejéig (Graveheart) vendégszerepel Tom Englund (Evergrey), a "Citizen of Greed"-ben billentyűzik Derek Sherinian (Alice Cooper, Dream Theater) és a "Now Until Forever"-ben penget egyet Reb Beach is (Winger, Whitesnake). A lemez fölvételeit és keverését a Pink Cream bőgőse, Dennis Ward végezte, aki többek között a Place Vendome és az Angra lemezein is dolgozott már.

A második album egyértelműen jobb lett, mint a debüt anyag. Természetesen maradt az erős Dream Theater fölhangokkal operáló progresszív metál stílus, de a dalok valahogy jobban összeállnak. Úgy látszik a folyamatos ide-oda cserék a talján progresszív világban (a Mind Key énekese ment a DGM-be, a DGM énekese ment az Astrába, a Rhapsody Of Fire énekese ment a Vision Divine-ba, a Vision Divine énekese ment a Killing Touchba, stb.) megmozgatták az állóvizet, fölrázták a zenészeket és gyakorlatilag mindenki (kivéve talán a Vision Divine-t) jobban teljesít, mint azelőtt.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika