Kiadó:
Frontiers Records

Zenészek:

Chandler Mogel (Talon) - ének
Bob Katsionis (Firewind) - gitár, billentyűk
Tony Kash - gitár
Jason Mercury - bőgő
Mark Cross (Firewind, Helloween, Kingdom Come) - dobok

Talán illetlenség egy olyan lemezről július elején írni, amelyik hivatalosan csak augusztus 28-án jelenik meg Európában (az USÁ-ban még később, szeptember 13-án), de tudomásul kell venni, hogy az internetes letöltések korát éljük (persze nem én voltam!). Mindazonáltal érdekelne annak a technikája, hogy bizonyos lemezek a megjelenés előtt hónapokkal miként kerülhetnek föl a világhálóra, míg mások már régen a boltok polcain figyelnek, mire valaki (csúnya rossz bácsi) úgy határoz, hogy másokkal is megosztja (ld. a Vindictiv legutóbbi lemeze).

Akárhogy legyen is, az Outloud mindenképpen érdemes arra, hogy jó előre fölhívjam rá nem túl népes olvasótáborunk figyelmét. A projekt a szerencsére nyughatatlan természetű Bob Katsionis agyából pattant ki, akit megihlettek szemtelenül fiatal gitár-tanítványának, Tony Kash-nek (eredeti és egy átlag halandónak valószínűleg kimondhatatlan görög neve ismeretlen) dögös hard rock riffjei. Ők ketten osztoznak a nyolcvanas évek aréna rock bandái iránt érzett szentimentális vonzalomban, így elhatározták, hogy összehoznak egy hamisítatlan rádióbarát, dallamos hard rock együttest. Ehhez meg is találták New York-ban Chandler Mogel személyében az ideális énekest, akivel Katsionis még az amerikai Firewind turnén futott össze. Az album producerelését Bob Katsionis vállalta magára és a hagyományos jammelések közepette megírt dalokat végül az ismert hangmérnök, Tommy Hansen keverte a dániai Jailhouse Studióban.

A lemezt hallgatva olyan érzése támad a hallgatónak, mintha a zenészek átaludták volna az elmúlt kb. 20 évet (pedig egyikük-másikuk akkor még bizonnyal hátulgombolós volt), nem komorultak volna el a 90-es években, és nem szigorodtak volna meg a utóbbi évtizedben. Könnyed, vidám, dallamos hard rock himnuszok sorjáznak a lemezen, amire annak idején a stadionnyi tömeg első soraiban tucatnyi kamaszlány mutogatta volna pőre emlőit pattanásos arcú barátjuk nyakában egyensúlyozva. Ennél a mentális képnél nem tudom jobban kifejezni azt az életérzést, amit az Outloud-nak sikerült tökéletesen elkapnia. Nincs itt szó világrengető szándékról, művészi vallomásról, zászlóbontó zenei kiáltványról. Csak szórakozni és szórakoztatni akarnak, és ez a mai világban nem is olyan könnyű. Az utóbbi idők egyik legszimpatikusabb hard rock jelensége...

Tartuffe