A menetrendszerű havi lánymetál csapat, ezúttal Portugáliából. Az a tény, hogy nem tulipános-sajtos szerveződésről van szó (gyk: hollandok), már önmagában üdítő változatosság, de hogy az összes előítéletem (pfújj!) ellenére kimondottan élveztem az "eretnek gyönyört", az még engem is meglepett.

Ha túlteszi magát az ember a borítófestményen megfeszített, de ennek ellenére enyelgő boszorkány, sokkolóan klisés és együgyű ábrázolásán, valamint a promóciós süketelésen, hogy a "Heretic Rapture" egyike a valaha felvett legkeményebb és legsötétebb lánymetál lemezeknek (ja, persze...), akkor nem marad más hátra, mint átadni magunkat a bűnnel csábító zenei kísértésnek.

Semmi bűbáj, semmi boszorkányság. Furcsa, de igazából egyetlen dolgot tudnék említeni zenei szempontból, amelyben kiugróan jól, még azt is mondhatnánk némi jóindulattal, egyénien teljesítenek, ez pedig a gitárosok húzós-zúzós, több mint figyelemreméltó, egymást kiegészítő ritmusjátéka. Minden más komponenssel, ha úgy tetszik, volt már szerencsénk találkozni. Mindazonáltal sikerült úgy megírni és előadni a dalokat, hogy az elejétől a végéig lekösse a figyelmet.

Az énekes Ruby hangja jó és erőteljes, hál' Istennek nem a megszokott, a zenekartól és a zenétől szinte külön életet élő, wannabe operás. Nem mondom, hogy soha nem hallgattam élvezettel ilyen metal bandákat, de a bőrnadrágaba beleizzadt tökű macsó rocker és a mellette tüllruhában feszítő díva leosztás kezd már lassan a padlásról is lepotyogni.

Esetükben ezúttal nem érzem, hogy az énekesnő mögött arctalan, szabadon cserélhető muzsikusok tolják, ahol minden a frontembernek van alárendelve. Nem tobzódnak ugyan a hangszerszólók és zenei betétek, de határozott egységet mutat a zenekar. A dalszerzés pedig a legnagyobb erőssége a portugáloknak.

Súlyos riffekre és gitárharmóniákra épülő jó énektémák, drámai hatású refrének jönnek sorban egymásután, néhol filmzenés, billentyűs támogatással, aztán egyszercsak már vége is az egyáltalán nem rövid lemeznek. Mindez alatt nem feszengtem, nem volt olyan érzésem, hogy tér-idő csapdába kerültem, ahol az örökkévalóságig a WitchBreed lesz a kísérőzene. Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a lemez nemzetközi fogadtatása, engem meggyőztek.

Túrisas