Kiadó:
Massacre Records

Honlapok:
www.narniaworld.com
myspace.com/narniaofficial

Amikor belehallgattam a Narnia legújabb lemezébe, csak pislogtam, mert az utóbbi időben kicsit lemaradván a banda körüli történésekről, fogalmam sem volt, hogy az alapító-énekes, Christian Liljegren angolosan távozott és helyette egy brazil származású (miért nem vagyok meglepődve?), aranytorkú énekes, egy bizonyos Germán Pascual (Mind's Eye: The Afterglow, 1994) énekel. De hogy! Liljegren mindeközben az Audiovision csapatával próbálkozik és Rivel Records nevű kiadóját éppen átkeresztelte (szó szerint!) a beszédesebb Christian Music Sweden névre.

De nem az énekescsere okozta az egyetlen meglepetést. Kiderült, hogy maradtak ugyan a nyíltan keresztény hit által ihletett szövegek, de odalettek a tipikus neo-klasszikus zenei elemek, sőt Carl Johan Grimmark gitáros változatlan és domináns szereplése ellenére gyakorlatilag nyomtalanul eltűntek az Yngwie-t másoló szélsebes tekerések is. Helyettük vannak bika power riffek és kifejezetten modern hangvételű virga szólók. A Narnia szépen csendben, szinte lopva stílust váltott; a neo-klasszikus Malmsteen iskolából átjelentkezett a progresszív díszekkel megfejelt power metált játszó együttesek közösségébe.

Lehet, hogy ebben a közegben érdemi múlt nélküli jövevénynek (newcomer-nek) számítanak, de sem megilletődés, sem bizonytalankodás nem érezhető a teljesítményükön. Persze sokat látott, rutinos zenészekről van szó, akiknek mellkasát majd szétfeszíti a bizonyítási vágy. Amikor betettem a lemezt a lejátszómba, kelletlen kötelességtudat, maximum halovány, lagymatag érdeklődés vezérelt. Aztán csak hegyeztem a kagylóimat, hogy végül csalódottan vegyem tudomásul, ez a piszkos jól sikerült album mindössze 42 perces! Elhallgattam volna még egy kicsit. Még szerencse, hogy egy gombnyomás és újra elindul a lejátszó...

Tartuffe