Az "Evercircle" már a harmadik lemeze a németek titkos melodikus power metal üdvöskéjének (titkos, mert szerintem a szűk családon kívül nem sokan tudják, hogy zenélnek a srácok), és ilyenkor elvárja az ember, főleg ha három teljes évet kotlottak az új anyagon, hogy valami fejlődés is tettenérhető legyen.

Tulajdonképpen van is, hiszen az előző anyag kapcsán, csak mint legfontosabb hatásként szóltunk az Edguy párhuzamról. Most pedig úgy indít a lemez, hogy Markus Engelfried énekes egy az egyben Tobias Sammet hangján szólal meg! A saját hangot tehát nem sikerült megtalálni, viszont totálisan elveszteni igen, az Edguy és Avantasia frontemberének bőrébe azonban sikerrel bújt bele Markus. Nem biztos, hogy ez jót tesz a csapat egyelőre nem létező népszerűségének, hacsak nem olyan áron, hogy nagy nézettségű német show-műsorokban kérkedik majd hangutánzó tehetségével. Egyelőre ezt látom inkább kiugrási lehetőségnek, de ahhoz meg még bővíteni szükséges a repertoárt (pl. Angela Merkel).

Ráadásul nem is ez a legnagyobb baja a lemeznek. A dagályos, elsőre ragadó, de valójában banális dallammenetek helyenként annyira gyenge lábakon állnak, hogy egyes nóták után szinte vártam Fásy Ádám színtelen, elcsukló, rekedtes hangját, hogy méltassa a zenekart. Ha pl. a "The Princess" című dalukat "megtisztítanánk" az élő dob-és gitársávoktól, a verze- és refréndallam zavaróan és megtévesztésig hajazna a Dupla Kávé zenekar munkásságára. (Nem túlzok, tessék megnézni jutyúbon, kettő percet megér!)

Az anyag nagyon jól és vastagon szól egyébként, a hangszeresekre sem lehet panasz, sőt ahol el tudnak szakadni az Edguy világától, ott még Royal Hunt ízek is fűszerezik a zenét. Sajnos, a túlzott slágerességre való törekvés miatt a kezdeti lelkesedés után rapid módon lehet kiábrándulni a dalokból

A borítóról pedig inkább nem mondok semmit, szívem szerint ki sem tettem volna a kritika mellé. Nem vagyok egy Polanski...

Túrisas