Kiadó:
InsideOut Music

Honlapok:
www.shadowgallery.com
myspace.com/officialshadowgallery

Az Árnyéktárlat (Shadow Gallery) sajnos nem tudott saját, illetve Mike Baker árnyékából kilépni. Egy ideig keringtek olyan pletykák a világhálón, hogy a tragikus hirtelenséggel, szívinfarktusban tavaly elhunyt énekes helyére a Royal Hunt-tal befutott D. C. Cooper érkezik majd a Silent Force-ból. Ennek fölötte megörültem, de azután szinte leforrázott a hír, hogy az együttes végül egy Brian Ashland nevű ismeretlen énekes igazolása mellett döntött, aki saját bevallása szerint elsősorban gitáros és nem énekes. Már az első hallgatás után kiderül, hogy a progresszív metál brigád azért választotta Ashland-et, mert hangja, manírjai nagyon hasonlítanak szegény Baker valóban karakteres, de közel sem kiemelkedő vokális teljesítményéhez (megjegyzem, van Ashland-ben egy csipetnyi Geoff Tate is; ez az oldala különösen a "Pain" című lírában mutatkozik meg). Lényegében tehát a jótékony frissítés így elmaradt.

Szerencsére - korábbi szokásukhoz híven - a fiúk ezúttal is hívtak vendégzenészeket, köztük pl. Ralf Scheepers-t a Primal Fear-ből, akinek énekével - megtámogatva egy jókora gitárszólóval Srdjan Brankovic (Expedition Delta, Alogia) előadásában - a "Strong" című dal a lemez egyik legsikerültebb darabja lett. A kicsit Megadeth-esre szabott "Venom"-ban Clay Barton (Suspyre) vendégeskedik, aki az együttes bőgősével, Carl Cadden-James-szel énekel duettet. Egy dal erejéig ("Gold Dust") megjelenik Vivien Lalu (Mind's Orchard, Shadrane) is a billentyűk mögött.

A "With Honor" meglehetősen vérszegény, lagymatag rock operás kezdése már jelzi, hogy mi várható a későbbiekben. Az egy-két húzósabb nóta kivételével általában a szoftos, progresszív rockos dalok dominálnak, amelyek közül a legsikerültebb éppen a közel tíz perces címadó dal. Ennek "In Your Window" címmel hallható a bónuszok között egy "a capella" verziója is, ami alátámasztani látszik egyes kritikusok némileg azért túlzó kijelentését, miszerint: "A Shadow Gallery az a metálban, mint ami a Queen volt a rockban."

A Shadow Gallery lemezekre kezdettől fogva jellemző volt, hogy nem szóltak túl dinamikusan, ez alól a két legjobban sikerült album, a "Tyranny" (1998) és a "Room V" (2005) sem volt kivétel. Az együttes népszerűségének és a lemezeladásoknak növekedésével sem volt érezhető érdemi javulás, a "Digital Ghosts" ebben a tekintetben pedig sajnos még a korábbi lemezeket is alulmúlja – főleg, ami a dobokat illeti. Nem tudom, hogy e mögött pénzhiány, vagy valami rossz csillagzat alatt született koncepció áll, de egy hatlemezes, viszonylag nagy kiadóhoz igazolt bandának nem szabad ilyen tompán puffognia.

Összegzésként talán annyit lehetne mondani, hogy az Árnyéktárlat végül nem mert új életet kezdeni, elkészítette pályafutásának egyik legmaradibb albumát, amit folyton Mike Baker szelleme leng körül. Ezt nyilván erősíti az a két Baker által fölénekelt és eddig soha meg nem jelent érzelmes dalocska, amit odabiggyesztettek a lemez végére.

Tartuffe