Kiadó:
earMUSIC

Honlapok:
www.europetheband.com
myspace.com/europe

Nos, igen. Ez a Europe már nem az a Europe. Ettől "hangos" a szakmai sajtó, pedig valljuk be, hogy az együttes új arculata nem érhetett senkit meglepetésként. Egyrészt a "The Final Countdown" (1986) vagy az "Out Of This World" (1988) már több mint 20 éves lemezek, és egy ilyen hosszú időszak nem múlhat el nyomtalanul egy banda életében. Kevés kivétellel (pl. AC/DC) a legtöbb olyan csapat, amelyik több mint negyed évszázadon keresztül (kisebb-nagyobb pihenőkkel) aktív marad, különböző korszakokat él meg, különféle stílusokkal kísérletezik. Másrészről ma már tudjuk, hogy a Europe-nál a '80-as évekbeli glam soft rock arculat nemcsak a korszellem eredménye volt, hanem az akkori menedzsment kierőszakolt koncepciója.

Ez utóbbi tényező vezetett egykor (1986-ban) John Norum távozásához is, aki azóta több szólólemezt kiadott. Sokan éppen ezekre az albumokra alapozva érvelnek, hogy a Europe 1998-as újraalakulása óta tapasztalható lényegesen blues-osabb megszólalás és a klasszikus '70-es éveket idéző dallamvilág Norum rátelepedését jelzi a dalszerzés folyamataira. Nyilván a megszólaláshoz nagyban hozzájárul Norum gitárhangzása, stílusa és szólói, valójában azonban a nótákat továbbra is Tempest jegyzi fő szerzőként, úgyhogy nem lehet mindent egyszerűen Norum-ra kenni. Meg kell békélni a gondolattal, hogy itt egy olyan csapat szellemi termékével van dolgunk, ahol az átlag életkor 45 körülre tehető, és amelyik már megszabadult az irányított zeneipar béklyóitól.

Ez hát a háttere Tempest azon kijelentésnek, hogy a "Last Look At Eden" egy vérbeli Europe lemez; sokkal inkább, mint egyes korábbi albumok. Persze nem lehet letagadni a nótákból áradó erős retro hangulatot, de ez nem teszi az egészet áporodottá, maximum csak merengővé, és talán egy kicsit szentimentálissá. Egyébként meg szól a cucc, ahogy kell, és találni egy-két dögös slágert is, amelyekért Bon Jovi manapság fél karját is odaadná (pl. "Last Look At Eden", "The Beast"). Nekem leginkább a lüktető ritmusú, billentyű- és gitárszólóval fölékesített "No Stone Unturned" tetszik. Furcsa, de úgy érzem, hogy akármennyire is kilóg ez a dal a többi közül, mégis hitelesebben, markánsabban képviseli az együttes saját arculatát.

Ez a "modern retro" album biztosan nem vonul majd be Europe klasszikusként a rock történelembe, de hallható, hogy a zenészeket ilyen ambíciók már nem is fűtik. Csinálják, amit élveznek, és örülnek, ha ez olykor másoknak is bejön. Nekem pl. többek között nagyon bejön a lemezt záró líra (In My Time) kb. 2 perces, ízes, szépen (amúgy Norum-osan) fogalmazott gitárszólója (a béna lemezborító már sokkal kevésbé).

Tartuffe