Sikerrecept: adjunk egy lehetetlen nevet a zenekarnak (pl. zöldmoszat, medúza, polip, stb.), rajzoltassunk egy kiábrándítóan jellegtelen, szar borítót (Induljunk el pl. a Symphony X "Twilight In Olympos" nyomvonalán és firkáljuk össze az értelmetlenségig minden hülyeséggel. Egy kígyóhajú lányt feltétlen szerepeltessünk rajta!), és legyen a stílus, mondjuk neoklasszikus metal. (Utóbbi azért halálos, mert valamilyen oknál fogva még a szakma is leprásként kezeli, azt hiszik, hogy túltermelés van belőlük. Pedig nem. Minőséget kevesen produkálnak, hiszen az alapkövetelmények is rendkívül magasak, átlagzenész számára elérhetetlenek.)

Ha ezzel megvagyunk, hátra is dőlhetünk, mert tuti, hogy a lemez – akár jó, akár nem – beszürkül majd, és árkategóriájában rövidesen az 1000 Ft-os lélektani határ alá csúszik a lemezboltokban. Egyetlen reménye marad csak, esetleg a portyázó blogger kiszúrja a minőségi neoklasszicizmusra hiperérzékeny szenzoraival, és a blogján igazságot szolgáltat neki. Jó esetben így akár két további példánnyal is növekedhet az eladási index.

A Meduza követve a sikerrecept ajánlásait, rútul beleállt a földbe, még a neten sem hemzseg az információ róluk. A svéd csapat egyébként a szintén teljesen ismeretlen gitáros Stefan Berg gyermeke. Ódákat nem indokolt zengeni róluk, de élvezhető megszólalással, jó dalokkal pakolták meg a Rainbow és Yngwie Malmsteen’s Rising Force zenekarokkal tökéletesen definiálható lemezt. Berg mester szintén nem tehetségtelen, az önálló stílusjegyektől teljesen és kínosan megtisztított játékát Blakmore és Yngwie parafrázisok jellemzik, de csinálja csak utána a földi halandó, nem olyan egyszerű ez így sem.

A muzsikusok is hozzák a minőséget, bár fazonilag nem volt indokolt, hogy fotó is szerepeljen róluk a bookletben. A zenekart körüllengő totális ismeretlenségben egyetlen fogódzó van, ez pedig Apollo Papathanasio énekes (Majestic, Firewind, stb.), aki hihetetlen jó teljesítményt nyújt hangban, énekdallamokban egyaránt. Már az ő személye miatt is érdemes beszerezni a zenei önállóságot pillanatokra sem mutató CD-t.

Ha kellően szemtelenek vagyunk a boltossal, szerintem ingyen is hozzánk vágja. Így kincs lenne, de ha néhány százast mégis kicsengetünk érte, akkor is bőven megéri.

(Ez lett egyébiránt a blog 300. lemezkritikája.)   

Túrisas