Én már azon sem csodálkoznék, ha a Vatikán is ránkszabadítana egy gothic metal csapatot, természetesen női énekessel…

A lichtensteini Vaduzból indult banda persze nem új eresztés, 2003 óta jelentetnek meg lemezeket, és ha másról nem, hát arról a szomorú és tragikus eseményről talán sokan hallottak, hogy 2006-ban előzmények nélkül, hirtelen és tragikusan halt meg a csapat énekese, Sabine Dünser.

Az Elisnek mégsem fejeződött be a pályafutása, a srácoknak volt lelkiereje és Sandra Schleret leigazolásával új anyagon kezdtek dolgozni, ami még 2009 végén meg is jelent. A történtek miatt talán nem véletlen lett Katarzis a lemez címe: jelzi, hogy megtörtént a tragédia utáni lelki újjászületés. Az Elis zeneileg majdnem mindent tud, amit a váratlanul nagy favoritommá előlépett Epica is, sőt lemezborítót tervezni még sokkal jobban. Igaz, az Epica legutóbbi grafikájának túlszárnyalásához nem kellett komoly kreatív erőket megmozgatni.

Mindennel együtt én nem éreztem katarzist, sőt unatkoztam, pontosan úgy, ahogy a nénis-gótos lemezek hallgatása közben szoktam. Hogy mindez az Epica esetében nem történt meg, az elárul valamit a lemezük minőségéről és dalszerzői tehetségükről. Ez az írás most azonban nem róluk, hanem a pályatársról szól, ezért röviden annyit mondok, hogy aki nehezen bír ki egy hetet új hallgatnivaló nélkül a stílusban, az vegye föl velem a kapcsolatot, küldöm a promo CD-t, mert költözés miatt először a szoba-hegyet képező női folk/gothic/epic/stb. lemezektől igyekszem szabadulni. Persze, hogy ingyen!

Túrisas