Bár az örökös, és minden valószínűség szerint felülmúlhatatlan rekord, a Balázs Fecó (Korál) által útközben hazafelé látott és megénekelt százezer nagymama ("És látsz százezer nagymamát, hogy gombolyítja fonalát"), nem dőlt meg, a birminghami rockcsapat tízezer lova is odaver rendesen, az "élőlényekhez rendelt hatásfokozó számok a kortárs rockzenében"–versenyben.

A lemez még meg sem jelent, a sajtó leborult előttük; olyanokat lehet olvasni, hogy a Guns n' Roses "Apetite For Destruction" lemeze óta nem volt ilyen erős debütanyag, vagy olyasmiket pl., hogy képzeljük el a Zeppelin III-ast, ahogy a mában újjáéled. Na, ez lenne a Voodoo Johnson. Ez lenne? A fészkes fenét!

Ez legalább olyan túlzás, mint a halom nagyi, vagy a sok ló. Meg kell hagyni, ízes, jóféle klasszikus rockmuzsika, de annyira veszélytelen, mint beszíjazva felülni egy gyermekkörhintára a vurstliban. Minden rockzenét kedvelő ember talál majd benne kedvérevalót, de nem kell félni, mert semmit nem kockáztatnak. Klasszikus rock, némi indie ízzel. Utóbbi nyilván azért, hogy aki esetleg megrettenne a hivatkozott Aerosmith, Zeppelin, Guns "szilaj vadságától", az is bátran velük tarthasson. Az óvatosabbak közül sem fenyeget majd senkit az a veszély, hogy esetleg végig kell hallgatni egy szépen felépített szólót, amúgy "Sweet Child O' Mine" módra. Jelzésértékkel, itt-ott egy kis Wah-pedál, egy szólócska, hogy azért szó ne érje a ház elejét, mert mégiscsak most reinkarnálódik a Zeppelin III...

A lónak a nagy büdös..., mind a tízezernek! Minőségi háttér-rock ez, az említetteken túl még esetleg Alice In Chains, Audioslave, Velvet Revolver, Queens Of The Stone Age hatásokkal. Ajánlatom: legyen mondjuk 150 ló(erő), tokkal-vonóval, mint pl. a Citroen Grand Picasso. Elfér benne minden és mindenki, az egész (rock)család, húz is azért rendesen, mindazonáltal a helyiértékén kezeljük. Egy a sok jóból.  A reinkarnációban itt mi a blogon nem hiszünk, a Zeppelin III-éban meg pláne nem.

Túrisas