Az előző rendszerben felbátorodott muzsikus lelkek fékentartására volt hivatott az Országos Rendező Iroda vizsgája. A működéshez, turnézáshoz kellett a sikeres vizsga letétele, amely az indokolt zenei alapkövetelmény mellett a szalonképes megjelenést is ellenőrizte. A Down itt kurva nagyot hasalt volna. És nem csak a "szalonképtelen" beleszarós, trágár, sutyerák attitűd miatt. Élőben annyit csúszkálnak ezek a csontra betépett, alkoholgőzös, mocsárszagú southern-doom-stoner ikonok, mint egy műkorcsolya-gála összes résztvevője együtt.

Ha a különböző időpontokban és több helyen is elhunyt (Segesvár, Barguzin) költőóriás sem tudta megfogalmazni igazán, hogy az elmúlást és lehangoltságot hozó hangulatban mi is a szép és miért is kedveli, akkor én hiába is próbálkoznék megmagyarázni, hogy a "haldokló szajhának" tűnő New Orleans "füstbe temetett" és ennél fogva mentálisan szétesett fiaiból kirobbanó, energikus, szenvedélyes, keserű, ösztönös és súlyos zenéhez miért is vonzódom. Petőfivel: "Tudja isten mi okból szeretem, de szeretem". Bár hangulat kell hozzá, az biztos. A NOLA pedig a műfaj klasszikusa, ez eldöntött tény.

Ezektől a beizzadt tökű, hónaljban (dokumentáltan is!) büdös arcoktól nem lett volna hiteles egy százkamerás, kristálytisztán fényképezett koncertanyag, nem is lett az. Egy 2006-os turnédokumentáció (napló) az első koncerttől (Hamburg) az utolsóig (Download-Donnington), közben a dalok között néhány másodpercre megszakítva a folyamatosságot, öltözői hangulatképek. Ezek alapján egy magamfajta bepunnyadt kanapékrumpli már nem feltétlen kap kedvet a turnézásra, főleg velük...

16 dal és 16 helyszín után érkezünk meg a Download fesztiválra, ahol a turnébuszból kilépő (kieső...) Phil Anselmo már aligha tudja realizálni az őt körülvevő világot, pedig biztos, hogy később szívesen emlékezett volna vissza a tízezrek üvöltése által kísért "Bury Me In Smoke" nótára. Az ő teljesítménye talán a leggyengébb láncszem. Az elszállós "Jail"-ben a mellééneklés már-már a Megasztár első adásait juttatta eszembe, amikor odadobják a nép elé a proletariátus önértékelési zavarral küzdő címerállatait. Szegény Fülöpöt elég sokan ekézték is a neten emiatt, szerintem joggal.

Korrekt viszont az a többlet, hogy a CD-n, bár szinte megegyező számsorrenddel, nem a DVD anyaga, hanem egy teljes londoni koncert hallható. Rajongóknak kötelező. A stúdióanyagok nagyobbat szólnak, bár az élő hangulat és tagadhatatlan feeling miatt ennek is megvan a húzása.

Túrisas