Kiadó:
Vagrant Records

Honlapok:
www.protestthehero.com
myspace.com/protestthehero

Kanada és az Egyesült Államok között létezik egyfajta baráti versengés, úgy a sportok területén, mint a szórakoztatóiparban. Tekintve, hogy az USÁ-ban nagyjából tízszer annyian laknak, a küzdelem elég egyenlőtlen, amit az amerikaiak nem kevés kajánsággal rendre szóba is hoznak. A brit uralkodó hűséges alattvalói azonban nem hagyják magukat, a Protest The Hero pl. szemtelenül magabiztosan és rendkívül frappánsan megválaszolt arra a kihívásra, amit a napjainkra már vitathatatlanul világsztár státuszba emelkedett Avenged Sevenfold munkássága jelent.

A párhuzamok kézenfekvőek: az A7X-hoz hasonlóan a Protest The Hero tagjai is kis gimnazista koruk óta barátok, és már akkor együtt zenéltek, amikor "odalent" a szőrtüszők működése még jóformán be sem indult. Első koncertkörútjukra úgy indultak, hogy szinte szó szerint az érettségiről kijövet szálltak be a turnébuszba. Persze a hasonlóságok között ennél sokkal lényegesebb, hogy zeneileg is egy tőről fakadtak: klasszikus heavy metal keveredik itt metalcore és progresszív metál elemekkel. A PTH esetében az utóbbiból még talán több is akad, mint a kaliforniai "megfelelő" lemezein, sőt olykor a System Of A Down hagyaték is érződik szerzeményeiken.

Ezek a kanadai kölykök, bár tényleg arcátlanul fiatalok, egyáltalán nem kezdők. A "Scurrilous" már a harmadik nagylemezük, hangszerkezelésük pedig biztos tudásról és komoly rutinról árulkodik. Luke Hoskin gitáros játéka ritmikailag káprázatos, és bár nem erőlteti a klasszikus értelemben vett szólókat, azért jó párszor alaposan elsül a keze (hihetetlen, mit művel a "Termites"-ban!). A vokálokra is komoly hangsúlyt fektetnek, a bandában szinte mindenki kiveszi a maga részét az éneklésből.

A GTA (Greater Toronto Area) a Protest The Hero mellett még rengeteg föltörekvő tehetséges bandával büszkélkedhet; érdemes lesz rájuk odafigyelni (pl. Hostage Life, Bombs Over Providence, Dead Letter Dept, stb.). Különösen azok lakmározhatnak a "Scurrilous" gazdag menüjéből, akiket a legutóbbi A7X lemez balladázós kedélye nem talált el igazán, és inkább a "City Of Evil" korszak elszánt nótáit hallgatják szívesen.

Tartuffe