Grendel: Corrupt To The Core (2011)

Kiadó:
Firebox Records

Honlap:
www.grendelband.com

Aki visszatérő olvasója ennek az oldalnak, az tudja, hogy nem vagyok igazi rajongója, legföljebb a köteles tiszteletet készséggel megadó elismerője a death metal műfajnak, még a dallamosabb refrénekkel operáló változatban sem. Néha azonban nagyon jól tud esni egy kis szigorúság. Épp egy ilyen hangulatban - jó időben, jó helyen, ahogy mondani szokták - talált meg tavalyelőtt a Nino Laurenne által producerelt, kiváló hangzású "A Change Through Destruction", (2008) a 2000-es évek legeleje óta aktív finn szextett (határozottan egybeírva!), a Grendel második korongja. Imponált, hogy a refrének dallamosra, amúgy Paradise Lost-osan gótikusra vannak véve, s olykor még egy kis "könnyed" (he-he!) doom-olás sem áll tőlük távol.

Az Evil Eye Management által rendezett Metallia Perkele turné keretén belül 2010. október 8-án jártak is itt Pesten, a Dürer Kertben. Az egyébként jól sikerült eseményen történt meg az a csúfság, hogy az általam igencsak favorizált Status Minor föllépésekor rajtam kívül még csak kb. hárman lézengtek a küzdőtéren. Szerencsére a Kiana utánra időzített Grendel műsorra már sokkal többen voltak kíváncsiak, s láthatólag élvezték is a vérprofi előadást. Különösen Mikko Virtanen hörgész/énekes színpadi jelenléte (stage presence) és teljesítménye volt lenyűgöző.

Ezek után nem volt kérdés, hogy sorban a harmadik albumot recenzálnom kell. A "Corrupt To The Core" vészterhes címéhez méltóan súlyos és borús hangulatú anyag, amivel a finn metallistáknak egyértelműen sikerült előrelépniük zeneileg. Kevesebb a dallam és a belassulás (ez alól kivétel a "Five Years Without The Sun" - beszédes cím!), több viszont a gitárszóló, még ha - sajnos - nem is az Amott testvérek (Arch Enemy) stílusában. Kedvenceim a "Down", a "Through Hell" és a "Day Of Redemption", pedig az utóbbiban még egy értékelhető, "emberi" hangon énekelt refrén sincs. Lehet, hogy sokaknak ez egy könnyed ébresztő zene a reggeli briós és kávé mellé, nekem azonban rá kell készülnöm, és általában nem lesz tőle virágos jókedvem. De az élet nem is mindig felhőtlen trópusi üdülés, néha jeges, északi tájakon is barangol az ember...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika