Kiadó:
AOR Heaven

Honlapok:
www.demonseye.com
myspace.com/thestrangerwithin

A Demon's Eye legénysége nem árul zsákbamacskát. Az együttes neve egy örökzöld, Gillan-érás Deep Purple sikernóta címe, míg a lemezcím választása az újjáalakult Rainbow 1995-ös albumát, a "Stranger In Us All"-t juttatja eszünkbe. Nyilván nem véletlen, hiszen a 13 éve Deep Purple tribute bandaként együtt muzsikáló német brigádnak sikerült megnyernie a Rainbow akkori énekesét, Doogie White-ot, hogy kiabálja föl az első olyan lemezüket, amelyen saját szerzeményeket adnak elő.

A Demon's Eye tulajdonképpen nem más, mint a magyar Cry Free germán változata; ők is részesülhettek abban a kitüntetésben, hogy Jon Lord szimfonikus koncertjein kísérhették az öreg zsenit és a mögötte helyet foglaló filharmonikusokat. Bennük azonban megvolt az az ambíció, hogy előálljanak egy olyan anyaggal is, amit saját kútfőből merítettek... legalább részben. Németországban mindig is nagy nimbusza volt a Deep Purple-nek és a Rainbow-nak, így nem csodálkozhatunk azon, hogy rövid időn belül - az új Voodoo Circle lemez megjelenése után - ez már a második olyan próbálkozás, amellyel a '70-es évek nagy hard rock klasszikusait megidézik.

Föltételezem, senkit nem lep meg, ha azt mondom, hogy az eredmény kísérteties. Az egy dolog, hogy Mark Zyk egy az egyben levette Blackmore játékát és gitárhangzását (bár a varázslat hiányzik), de a nóták is simán szerepelhetnének egy '90-es években megjelent képzeletbeli Rainbow lemezen. Ez persze nagyrészt köszönhető Doogie White-nak, de ennél azért többről van szó: a Demon's Eye tagjaiba valószínűleg már atomi szinten beépült a bálványozott zenekarok stílusa. Némileg meglepetés egy Deep Purple cover bandától, hogy nem annyira a nagy kedvenc, mint inkább a Rainbow zenei világa köszön vissza, de Blackmore miatt nyilván folytonosság van a kettő között. Sajnos a hangzás direkt retrósra lett véve, ami szerintem indokolatlan, hiszen ha egyszer Blackmore rászánná magát, hogy áll-reneszánsz kocsmadalok helyett megint hard rock-ot játsszon, biztos modernebbül szólalna meg.

Személy szerint a Voodoo Circle-t ötletesebbnek, jobban kivitelezettnek gondolom, de olyanoknak, akik a "Stranger In Us All" után hiába várták a folytatást Doogie White-tal, valamint azoknak, akik lelkesedtek a Cornerstone albumokért, mindenképpen ajánlom ezt a muzsikát.

Tartuffe