Kiadó:
Muso Entertainment

Honlap:
myspace.com/officialstork

A zene üzlet (is)... persze..., de a Dream Theater új dobosának fölhajtása körüli szappanopera jellegű történések a végén már kifejezetten idegesítettek. Örülök, hogy ez a mizéria lezárult végre, és türelmetlenül várom a Mike Mangini-vel kiegészült DT új albumát. Mindazonáltal pozitív fejleményei is voltak ennek a jól kalkulált üzleti fogásnak, mivel rivaldafénybe állított néhány olyan kiváló zenészt, akiről eddig - a szűk szakmán kívül - csak kevesen tudtak. Közéjük tartozik az osztrák származású Thomas Lang, akiről a folytatásos DT "dobost keresünk, meghallgatásokat tartunk" valóságsó (angolosoknak: show) nem festett éppen hízelgő képet, jóllehet igazi szörnyeteg az arc, aki már egy rakat "év dobosa" és "legjobb dobos" címet begyűjtött szakmai folyóiratoktól.

A StOrk elsősorban róla, illetve szerzőtársáról, Shane Gibson gitárosról szól. Ők ketten együtt zenélnek egy Schwarzenator nevű death metal bandában is. Gibson egyébként a KoRn másodgitárosa, pedig többre hivatott, hiszen a nagy presztízsű Berklee School of Music ösztöndíjasa volt, így - mit mondjak? - elég jól pengeti. A triót Eloy Palacios bőgős teszi teljessé. A StOrk fúziós metált játszik, méghozzá instrumentális változatban, hasonlóan a Liquid Tension Experiment-hez, vagy a hazai K3-hoz. Nem könnyen emészthető zene, vannak egészen elborult nóták (Alien, Loki, Metal Fatigue), de szerencsére akadnak olyanok is, ahol a hangszeres virtuozitás még nem lépi át a határt a bámulatba ejtő és az irritáló között (Nautilus, DucksInAPonD). Tartok azonban tőle, hogy az utóbbi kategóriába tartozó szerzemények is kivernék a biztosítékot az átlag metalistáknál. Nekik nem is ajánlom a meglehetősen nehezen beszerezhető anyag levadászását, szigorúan csak komoly állóképességgel rendelkező ínyenceknek.

Tartuffe