Neal Morse: Testimony Two (2011)

Kiadó:
Radiant Records

Honlapok:
www.nealmorse.com
myspace.com/nealmorse

Neal Morse nem az a zenész, aki a dolgokat ráhagyja a vak véletlenre. Ezt többféleképpen is lehet érteni, de most konkrétan arra gondoltam, hogy az egyszerűen csak "Testimony Two"-ra keresztelt új anyag nem is hivatkozhatna harsányabban 2003-as elődjére. Ha a cím nem lenne elég világos indikáció, ott van a tény, hogy Neal megint dupla albumban beszéli el megtérése történetét; de a borító sem hagy semmit a véletlenre, és akkor még a folyamatos zenei visszautalásokról nem is beszéltünk. Nyolc év alatt mindössze annyi változott, hogy Neal tanúságtétele - ha lehet - még grandiózusabb lett. A Carl Palmer Band-ből ismert fiatal gitáros fenomén, Paul Bielatowicz mellett ezúttal közreműködik Steve Morse tanár úr (Seeds Of Gold), valamint néhány csellista, hegedűs és fúvós is. Egyébként a "keménymag" maradt a régi: Mike Portnoy a doboknál, Randy George (Ajalon) bőgőn, és Neal Morse minden máson.

A legutóbbi lemez megjelenésekor sajnálkoztam picit a nyilvánvaló, fáradásra utaló önismétlések miatt (itt), de mivel ez a dupla album tulajdonképpen a 2003-as szépemlékű előd "remake"-je, erre most aligha lenne sportszerű hivatkoznom. Ugyanakkor minden további nélkül összehasonlíthatom a két tanúságtételt, és azt kell mondjam, az első alighanem fogósabbra sikeredett. Nehéz is az utóbbi évek Neal Morse dömpingjében valamire úgy igazán rácsodálkozni, hiszen az ember szinte évente kap egy dupla albumot; ha nem szólóban, akkor a Transatlantic-tól vagy a Yellow Matter Custard-tól... Ebbe azért egy magamfajta elkötelezett rajongó is bele tud zsibbadni.

Félreértés ne essék, nem akarom kisebbíteni Neal Morse érdemeit, a TT is első osztályú munka, de igazából most érzem először, hogy egyszerre közel két óra muzsika (főleg majdnem évente) egyetlen előadótól, aki progresszivitása ellenére is egyre homogénebb, kicsit sok(k). Talán ezért olyan üdítő friss hangokat hallani, mint pl. Bielatowicz döbbenetes szólóját az "It's For You"-ban. Persze ajakbiggyesztésre semmi ok, hiszen a második CD-n szereplő monumentális "Seeds Of Gold" egymagában megéri a pénzt, amit elkérnek a TT-ért. A 26 perces összetett szerzemény egy zongorán játszott fúgával, amolyan meglepi barokk csavarral indul, a középrészben újfent rácsodálkozhatunk néhány Neal Morse-tól szokatlan neoklasszikus dallamfoszlányra, majd kibontakozik egy akkora Steve Morse szóló, hogy a sasmadár is csak repülővel tudná átrepülni. Meggyőződésem, hogy ezt a vonalat kéne erőltetni; hamarosan megy is az ügyeletes kedvenc rovatba!

Az album egyébként több változatban is kapható, a 2 CD-s alapverzió mellett megjelenik egy DVD-s változat, amelyen szerepel egy "így készült" dokumentumfilm, illetve az előadó honlapjáról egy csomagban meg lehet rendelni Neal személyes tanúságtételét könyv formában is - minő meglepetés! - "Testimony" címmel. Viszlát a Diesel Club-ban június 11-én!!!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika