Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
www.virtualmindband.com
myspace.com/francescofareri

Franceso Fareri, római születésű gitáros azon shredderek közé tartozik, akik már több szólólemezt is készítettek (jelen esetben hármat), mégsem igazán tudtak maguknak nevet szerezni, jóllehet olyan zenészekkel dolgoztak együtt, mint Vitalij Kuprij (Artension), Bob Katsionis (Firewind, Outloud), Michael Romeo (Symphony X), vagy George Bellas. Honlapján úgy nyilatkozik, hogy legmeghatározóbb zenei hatásai Jason Becker és Vitalij Kuprij voltak, de számomra csak az utóbbi nyilvánvaló, az is leginkább az irdatlan tekerésekből, amelyek sajnos csak ritkán párosulnak átütő dallamokkal.

Fareri most úgy gondolta, hogy az instrumentális anyagok után megpróbálkozik egy énekes progresszív metál produkcióval, ezért szűkebb pátriájában összetrombitált egy előkelő csapatot: Titta Tani (ex-DGM, ex-Astra) énekel, Emanuele Calvelli (Noumeno) bőgőzik és Dario Ciccioni (Twinspirits, Empyrios, Empty Tremor, Khymera) dobol -- illetve dobolna, ha valódi dobszerkón játszotta volna föl az anyagot. Ehelyett - számomra tökéletesen érthetetlen módon - számítógépen programozta be a ritmusokat. Mi a bánatos valagért? Titta Tani szereplésének ugyan igen megörültem, de ebben a rekesztős, James Hetfield dallamvilágát idéző közegben valójában nem tud kibontakozni. A főszereplő egyértelműen Fareri, pontosabban 7 és 8 húros ESP gitárjai, amelyek alaposan meg vannak dolgoztatva; Fareri villámgyors ujjai alatt csak úgy füstölnek...

Fareri maga szerezte nemcsak a zenét, de az énekdallamokat és a szövegeket is. Ebből egy meglehetősen homogén - hogy ne mondjam: egysíkú - anyag született mindössze 7 nótával, ami zeneileg olyan mintha a Metallicát keresztezték volna az Artension-nel, vagy mintha Hetfield és Ulrich megelégelték volna Hammett bénázását, és leszerződtették volna George Bellas-t szólógitárosnak. Bizarr gondolat... bizarr eredmény.

Tartuffe