Ahogy ígértem, megpróbálom a tribute zenekarok tömeges megalakulásának rejtélyét megfejteni. Már ha van nekik ilyen. Interjú sorozatunk első áldozata az Apokrif Depeche Mode Tribute zenekar. Kérdéseimre Solymosi Laci válaszolt.

Mikor alakult a zenekar?

Miután a Bocs, hogy Élünk, a '90-nes évek egyik meghatározó dark–goth formációja megszűnt, amiben énekesként ténykedtem 5 éven keresztül, egy régi barátom, Gecse Zoli (Guszti) megkeresett, hogy nem lenne-e kedven az éppen akkor szerveződő folk–rock formációjukban énekelni. Kipróbáltam, de egy-két alkalom után, úgy éreztem, ez nem az én utam. Így megmutattam Guszti barátomnak egy–két zenei ötletemet és versemet, mondván – én inkább ebben az irányban tenném próbára magam. Rajta keresztül találkoztam Pusival, Puskás István gitárossal. Hárman kezdtük el a dalok írását, hangszerelését, majd '99-re össze is hoztunk egy hagyományos felállású csapatot. Ekkor az Apokrif még a dark és az alternatív zene ötvözetét adta, sajátos new wave színekkel. Ebben az időben csatlakozott a zenekarhoz Szilágyi Attila billentyűs, aki mai napig meghatározó tagja a formációnak. A tagok gyorsan cserélődtek, és egyre inkább unni kezdtük a dobosok, basszerosok betanítását. Így 1999 végére úgy határoztunk egy kicsit visszanyúlva a '80-nas évek újhullámos, Depeche Mode-os hangzásához, valami mással próbálkozunk. Így jött létre a mai napig működő három tagos Apokrif (Puskás István – Solymosi László – Szilágyi Attila). Az Apokrif szó eredeti jelentése: törvényen kívüli, hamis, el nem fogadott, tiltott könyvek vagy iratok. Mi az elnevezést a szó egy másodlagos jelentése miatt választottuk, amely a rejtett, titkos értelemben szerepel. Olyan belső gondolatokat takar, amelyek véleményem szerint kimondva, vagy kimondatlanul mindenkiben jelen vannak. A zenekar stílusában a modern szintetikus zenei hangzást ötvözik az élő zenével gépi alapokon.

A stílust, melyet kialakítottunk én New Grade-nek neveztem el. Ebben az irányzatban sajátosan ötvöződnek a new wave, az alternatív zene, a rock, a szintipop és a népzene elemei, az angol nyelvű későbbi daloknál pedig a synthicore elemei. A modern, de dallamos muzsika mellett hangsúlyos a dalok szövegének mondanivalója is. A bemutatkozó három számos maxi lemezünket 1999 végén rögzítettük (Ének mögé bújva, Érintés, Kékbe hullj!) Ezzel akkor viszonylag hamar az érdeklődés középpontjába kerültünk, igen jól fogadta a sajtó és a szakma is a zenénket. 2000-ben kért meg minket Sebestyén Laci (Sebi), az akkori E-klub szervezője, hogy tematikus koncertsorozatukhoz, melyben ismertebb külföldi előadók dalait mutatják be egy magyar alapzenekarral és sok-sok énekes frontember segítségével, vállaljuk el a Depeche Mode-hoz az alapzenekar szerepét. Ez azt jelentette, hogy közel 2–2 és fél óra D.M. dalt raktunk össze úgy, hogy volt, amit a buli mi játszottunk és énekeltünk egy az egyben, és volt olyan, ahol más énekes előadását kísértük. Ezt követően a koncertjeinken rendszeresen játszottunk a saját dalok mellett egy-két D.M. slágert is. Persze ekkor még nem voltunk tribute formáció, sőt 2002-ben rögzítettük az első hivatalos lemezünket is Újkor címmel, mellyel szinte napi rendszerességgel szerepeltünk a nagyobb kereskedelmi televíziókban, fel-feltűntünk a zenecsatornákon. Sajnos támogatók és menedzsment hiányában innen nem igazán tudtunk tovább lépni. 2004-ben egy kicsit váltottunk és angol nyelven elkészítettünk egy-két keményebb hangszerelésű dalt (Synthicore), köztük a Doors "Break On Through To The Other Side" című dalának az átiratát is. A felsorolt lemezek és dalok meghallgathatóak és letölthetőek a honlapunkról, és a Facebook-on is megtalálható néhány érdekesség. Mivel a bulikon egyre inkább a Depeche slágerek kerültek előtérbe, 2005-ben úgy határoztunk, hogy átalakulunk Depeche Tribute zenekarrá. Azóta saját dalt csak ritkán játszunk a koncerteken.

A zenekar megalapításánál mennyire játszott szerepet a névadó zenekar aktuális népszerűsége illetve a saját rajongásotok a zenekar iránt?

Semennyire, mi nem tribute zenekarként indultunk, később alakultunk szép lassan át azzá. Ettől függetlenül mindannyian szerettük és értékeltük a D. M. dalait. Jó pár közülük mindenképpen zseniális, főleg zeneileg, de a szövegek között is van jó néhány, amely igazán mély hatást gyakorolt rám.

Van-e másik zenekarotok/zenekaraitok, amelyben saját nótákkal nyomultok?

Mindannyian játszunk másik formációban, Pusinál volt olyan időszak, amikor 3–4 csapattal is együtt zenélt más–más stílusban. Ő napjainkban például a Trottel gitárosa, a zenekar legújabb lemezének aktív szerzője és nélkülözhetetlen előadója már. Attila inkább beugró zenészként szokott itt–ott játszani, én pedig a Sense Of Silence énekes–gitárosa vagyok.

Havonta hány fellépésetek van? Mekkora az érdeklődés a zenekar iránt?

Nem játszunk sűrűn; van, amikor fél évig fel sem lépünk sehol. Ennek az alapvető oka az, hogy az interpretáció kevésbé jó, mindenki jobban szereti azt játszani, ami a saját művészi szüleménye. Másrészt legtöbbször meghívásoknak teszünk elegét, én arra kevésbé fordítok energiát, hogy fellépéseket szervezzek, így akkor játszunk, amikor valakinek szüksége van ránk, és hajlandó kifizetni a fellépés árát, és biztosítani hozzá a megfelelő körülményeket. Ennek ellenére a bulik jól sülnek el többségében, a legutóbbi Mezőtúri fellépésünkkor közel 1000 ember tombolt a koncert végére a Depeche ismertebb dalaira.

Van tudomásotok más Depeche Mode tribute-ról Magyarországon?

Én legalább még két formációról tudok. Hallani nem hallottam őket, így nem igazán jellemezhetem a muzsikájukat. Egy biztos: a legelsők mi voltunk és vagyunk, legalábbis időrendben, a többiek később szerveződtek.

Ebből a formációból tudtok anyagilag profitálni?

Rendszeres fellépéssel valószínűleg lehetne, így természetesen nem igazán tudunk profitálni belőle.

Mit gondolsz? Miért alakul mostanában ennyi tribute zenekar?

Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a klubélet Magyarországon évek óta válságban van, a fesztiválok többsége 5-10 éve már teljesen zárt, ismeretlen, pénz, összeköttetések és protekció nélkül ténykedő csapatoknak esélytelen a bejutás, bármilyen jól és egyedien játszanak is. A rádiók többsége szintén a pozícióban lévő vállalkozók igényeit elégíti ki, alig akad "rés a pajzson". Ilyen körülmények között közönséget becsalogatni egy–egy bulira többnyire csak ismert előadók ismert slágereivel lehet, erre pedig kiváló a tribute-ozás.

Hol léptek fel legközelebb?

Legközelebb Budapesten, a II. kerületi Menta Teraszon játszunk augusztus 26-án a Jackie Brown és a In The Rocks társaságában!

Köszönöm az interjút!

Andrea