Epysode: Obsessions (2011)

Kiadó:
AFM Records

Honlapok:
www.epysode.com
myspace.com/epysode

Nem érhet az a vád, hogy nem fogyasztom emberes étvággyal a progresszív metál operákat. Nemrég (a múlt hónap közepén) recenzáltam hármat is: a holland For All We Know-t és két döbbenetesen tehetséges és meglepően fiatal német csapat, a Flaming Row és a Beyond The Bridge bemutatkozó lemezeit. Nem egészen értem, mi ez a nagy pezsgés az "operatikus" forma körül, talán a sablonosságot szeretnék a föltörekvő együttesek elkerülni, pedig - meglátásom szerint - a koncept-albumozás és a sokszereplős, színházias zenei megközelítés biztos úton rohan a sablonosság felé. Még akkor is ez a véleményem, hogy a jelenség újfönt annak bizonyítéka, hogy a metál műfaj lényegében kilépett stíluskorlátai és az ördögös-álmisztikus vagy éppen a szex-drog-rákenroll-féle sztereotípiák keretei közül. Ahogy Túrisas fogalmazott egyszer - nagyon remélem, pontosan idézek, különben véget nem érő kommentekben igyekszik majd kioktatni - a rock és metál zene (persze számos kivétellel) ma már nem annyira a lázadásról, mint inkább az értékteremtésről szól.

Az Epysode Samuel Arkan belga gitáros-zeneszerző (Virus IV) projektje, amihez komoly zenészeket, előadókat sikerült megfűznie. Olyan nagy nevek énekelnek az albumon, mint Kelly "Sundown" Carpenter (Darkology, ex-Beyond Twilight, ex-Outworld), Rick Altzi (At Vance, Sandalinas, Thunderstone), Oddleif Stensland (Communic) és Magali Luyten (Beautiful Sin, Frameshift).

A figyelemreméltó gárda ellenére sajnos az Epysode a Beyond The Bridge vagy a Flaming Row bokájáig sem ér föl. Ennek oka egyértelműen az, hogy Arkan ugyan kiváló gitáros - csűr is pár remek szólót az albumon -, de zeneszerzőként egyszerűen kevesebb tálentum jutott neki. Nem az énekesen múlott, ők mindent beleadtak, de nyilván hozott anyagból dolgoztak. A jobban kimunkált dalszerkezetek és fogósabb dallamok mellett egy dinamikusabb hangzás is sokat tett volna azért, hogy jégszívemet fölolvassza. Világosan érződik, hogy Arkannak sok munkája van benne, de - minő fájdalom! - a "megszállottság" ehhez kevés, a kemény munkán túl szükség van a csalfa múzsa csókjára is.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika