Honlap:
www.animetalusa.com

Kiadó:
Sony Music

Gyermekkorom szamurájos-nindzsa filmjei okozta kíváncsiságom eredményeként gyorsan rájöttem arra a tényre, hogy a japánokkal bizony jobb, ha csínján bánik az ember. Egyrészt ugye ott van a több évezredes kultúra az európaitól eléggé eltérő, kötött szabályokkal zsúfolt kultúrrendszere – melynek alakítói a vallás, a történelmi hagyományok és a több évszázados elszigeteltség –, másrészt az a – paradox módon szintén a keleti szemléletből eredeztethető –, a kötelességen (do-n) kívül eső területekre vonatkozó extrémitásig szabados felfogás, melynek során az amerikai-angolszász hatásokat úgy gyűrik maguk alá, mint a sumo bajnokok a kötelező ágyékkötőt.

A "furcsaságoknak" persze megvan a maguk szociológiai-pszichológiai magyarázata, de az egyszeri ember az internet korában szembesülhet igazán a japán kultúra "vadhajtásaival", s döbbenhet rá, bizony nem árt óvatosnak lenni. Most ugye olcsó poén lenne előszedni a távoli ország néha meghökkentő, európai ésszel deviánsnak is mondható szexuális szokásait, melyek keretei között minden megtörténhet – és meg is történik, de most maradjunk csak a könnyűzenénél, ami a maga nemében szintén tartogat meglepetéseket.

Mert hát a szigetország a kilencvenes évek elején-közepén ugyan megmaradt a grunge-ból kiutált hagyományos hard rockot és metalt játszó amerikai és európai zenészek paradicsomának – és ezt tekintve akár egészségesnek is mondhatnánk a zenei ízlést (grunge hívők ne sértődjenek meg, ez nem az a blog, ahol objektíven elismerik a garázs éra máshol vitathatatlannak titulált érdemeit), ám a visual key képviselőire vetett pillantás már nem biztos, hogy egyöntetűen tetszést aratna a macsó-hímsoviniszta európai metálhívők körében. És persze ha hozzátesszük, hogy "kultúrhatásként" az ottani éra Marty Friedmanból "techno-krata" popikont varázsolt, már egyáltalán nem lehetünk meggyőződve arról, miszerint a dolgok ugyanúgy működnek odaát, mint amit a jó öreg kontinensen megszokhattunk.

Ettől függetlenül az a gitármágián alapuló, Malmsteen-i speed világ, ami Amerikában mondjuk szinte kiveszett a köztudatból (talán benne sem volt), Japánban vitathatatlanul és folyamatosan virágzik (nem úgy, mint az elmúlást szimbolizáló cseresznye), és olyan hazai – tehát nem importált – sztárokat termel ki, akiknek munkássága előtt akár a stílus valóban ismert és elismert nagyjai is képesek amúgy huszárosan tisztelegni.

Bevallom, gőzöm sincs róla, ki az az Eizo Sakamoto, akinek Animetal nevű bandája "tribute"-kodni ösztönözte a "Malmsteen metal" jeles képviselőit, de talán nem is ez a lényeg. Annál inkább a tisztelet csapat névsora, ami igazán impozáns: a japán kötődésekkel megáldott Mike Vescera és Marty Friedman szereplése nem meglepő, mint ahogy a Racer X-es időkben a stílus koronázatlan dobos királyáé, Scott Travisé sem, de az odaát szupersztárnak számító Chris Impellitteri vagy Rudy Sarzo is minden bizonnyal kedveli Nippont, ahol még mindig tömegeket képesek megmozdítani az Európában talán már kissé elkoptatott arpeggio-shred sémákkal.

A lemezen található számok egyébként semmi különöset nem tartalmaznak a Dragonforce sebességet újradefiniáló játékossága után. Aki ismeri mondjuk a Galneryust, az körülbelül képben is lehet az animek szövegi és design világát felidéző Sakamoto univerzumban: rágógumi, gyermekdal játékosságú, szirupos dallamok egy bekokainozott egér őrült szaladgálására gyorsítva, szerencsére a japán bandákra jellemző feminin, vagy "szamurájosan torokszikár" énekhang mellőzésével. A zenészek elsőrangúak, Impellitteri pedig végre kiélheti az Amerikában talán már cikinek számító és Rob Rockkal a tudata mélyére száműzni kényszerült Malmsteen-mániáját. (Bár Chris mindig is megmaradt a dalalkotás priorizálásának valóságos talaján, nem úgy, mint vetélytársa…)

A meglepetés tehát ezúttal elmaradt – hacsak nem ütődünk meg a zenészek anime-fazonra igazított külsején – , de még mindig fenntartom, továbbra is legyetek óvatosak, nehogy úgy járjatok, mint az egyszeri angolna a japán barlangjáró túrán… A többit a képzeletetekre és az anime képregényekre bízom.

Garael