Kiadó:
Nightmare Records

Honlapok:
myspace.com/lancekingvox
www.nightmarerecords.com

Lance King a fémzene világában már valódi intézménynek számít, hiszen huszonvalahány albumon működött közre, énekelt pl. a Paramyze, Balance Of Power és Avian lemezeken, az általa létrehozott kiadó, a Nightmare Records pedig számtalan bandának adott lehetőséget a megjelenésre. Épp ezért furcsa, hogy mindeddig nem jutott eszébe szóló anyaggal előrukkolni. Most végre elszánta magát, és "ha lúd, hát legyen kövér" alapon kiterjedt kapcsolatrendszerét kihasználva komoly zenész csapatot hívott meg, hogy segítsenek neki megírni és följátszani a lemezt.

A teljesség igénye nélkül itt van néhány név: Jacob Hansen (Beyond Twilight, Anubis Gate), Michael Harris (Darkology, Thought Chamber), Tore St Moren (Jorn), Fred Colombo (Spheric Universe Experience), Markus Sigfridsson (Darkwater / Harmony), Kevin Codfert (Adagio), Elyes Bouchoucha, Malek Ben Arbia, Anis Jouini (Myrath). Nem gyenge csapat.

Ha azt mondom, a produceri munkát Jacob Hansen vállalta magára, akkor aligha lepődhet meg bárki is azon, hogy a muzsika nyíltan a Queensryche-Anubis Gate tengely mentén mozog. Erre csak ráerősít King fiatalkori Geoff Tate-re hajazó hangja, amely egyszer LaBrie, máskor Dickinson orgánumának színezetét is képes magára ölteni. Sajnos - és ez az egyik kifogásom - a hangzás túlságosan is Jacob Hansenes lett: kicsit szintetikus (főleg ami a dobokat és a gitárokat illeti) és irritálóan zajos (mint annak idején pl. a Ride The Sky).

Az anyag inkább hagyományos heavy vagy power metalnak minősül, bár vannak rajta progresszívebb darabok is, mint pl. a címadó dal. Az első négy nóta kifejezetten ígéretes dalcsokor, jól eltalált, közérthető dallamokkal (különösen a "Manifest Destiny", ami a Queensryche örökérvényű klasszikusára, az "Empire"-re is simán fölférne), de ezután kicsit megbicsaklik a színvonal, és bár a végére megint összekapja magát King mester (pl. "Infinity Divine"), a refrének itt már jóval elvontabbak. Úgy sejtem, a legutóbbi Anubis Gate lemezből már kimaradt Jacob Hansen ezekben a dalokban írta ki magát.

A hangszeres teljesítményre - figyelembe véve a végeredményhez hozzájáruló muzsikusok illusztris névsorát - természetesen nem lehet panasz. Szerintem messze ez a legjobb lemez, amin Lance King valaha is énekelt. Az is elismerésre méltó dolog, hogy az egyébként nyíltan keresztény kiadótulajdonos a lemez bevételeit teljes egészében karitatív célokra ajánlotta föl - a "Not For Sale" nevű szervezet javára, melynek célja, hogy az ún. szexrabszolgák ijesztő méreteket öltő adás-vétele ellen harcoljon. Akit esetleg nem győzött meg ez a recenzió és csak saját fülének hisz, az egész lemezt végighallgathatja streamelve itt.

Tartuffe