Honlapok:
www.turboband.hu
myspace.com/turbo4

A legtöbb helyen pszichedelikus progresszív rock kategóriába sorolt magyar formáció, a Turbo valójában az angolnák sikamlósságával és bizonnyal jól kifundált tudatossággal kerül el minden műfaji besorolást. A tagok viszonylag jól ismert zenészek a fővárosi underground szcéna különböző együtteseiből: Vágtázó Halottkémek, RémembeR, FreshFabrik, stb.

Erősen reméltem, hogy a muzsikusok előélete nem nyomta rá a bélyegét az új formáció zenei koncepciójára, és a Turbo valódi kitörési kísérlet ebből a metal vagy klasszikus hard rock szemszögből nézve belterjes, álintellektuális világból. Sajnos csalódnom kellett, s ezt annak a kockázatnak vállalásával jelentem ki, hogy internetes fórumokon százak fognak gyökér, pumacipős, tufa metálos, beszűkült filiszteusnak, meg mittoménminek lehordani. (Mellesleg jegyzem meg, hogy sosem volt fehér, magasszárú Puma cipőm...)

Nyilván annak örülni kell, hogy a tipikusan "alternatív" beállítottságú fiatal zenészeink kezdenek rájönni arra, hogy nem ciki jól behangolt, kiváló minőségű gitárokon riffeket - ne adj' Isten! - szólókat játszani - bár ebben a tekintetben Vigh Dávidnak még van mit fejlődnie. Az is megelégedéssel tölt el, hogy Delov Jávor dobos kifejezetten ötletes, furfangos ritmusokkal variálja tele a nótákat (igazán jó hallgatni!), de ez a zene valójában nem pszichedelikus rock, legalábbis a kifejezés legtisztább és legnemesebb értelmében - ahogy azt a nagy brit elődök: a Pink Floyd, Yes, Genesis, vagy a későbbi generáció, a Marillion, Pendragon, Arena, stb. definiálta.

Ennél még nyilvánvalóbb, hogy a Turbo végképp nem progresszív, vagy ha az, akkor létezik egy számomra ismeretlen progresszió is, amelyik teljesen más tőről fakad, mint a Spock's Beard, Flower Kings, Karmakanic vagy a Magic Pie. Ez a zene - maradjunk ennyiben - alternatív zenei gyökerekkel rendelkező indie rock, aminek sokkal több köze van a "marslakókhoz" (Mars Volta, 30 Seconds To Mars), mint a szó szoros értelmében vett pszichedelikus hajlamú progresszív rockhoz (még akkor is, ha az erős média ellenszél miatt ma már mindkét irányzat nyugodtan nevezhető underground stílusnak).

Szóval a Turbo nekem leginkább a Mars Volta magyar inkarnációja, főleg Tanka Balázs hangja és dallamvilága miatt, mert őt hallgatva Cedric Bixler Zavala, Mars Volta frontember géntérképe rajzolódik ki lelki szemeim előtt. Zeneileg pedig olyan az egész, mintha egy lelkileg zaklatott, tesztoszteron injekciókkal teleszurkált U2-t hallanék az "Achtung Baby" korszakból. Amúgy a zene a maga kategóriájában nagyon rendben van és simán világszínvonal, csak éppen kertelés nélkül tisztázni kell, hogy a stílus-besorolás pontatlan, nehogy az óvatlan, mit sem sejtő progresszív rock és metál rajongó (mint pl. én) gyanútlanul besétáljon egy Turbo koncertre és ott úgy érezze magát, mint a partra vetett hal.

Tartuffe