Most nagy összeborulás és sikeres orosz káposzta-fölmelegítő turné után úgy döntött, újra összeáll Andersennel. De vajon mit szólt ehhez Hamlet (akarom mondani: Mark Boals)? Szegény elbujdosott Dél-Amerikába! (Pontosabban elment turnézni Mark Boals & Friends néven régi Ring Of Fire és Malmsteen dalokkal. Ha már a dánok nosztalgiáznak, akkor ő sem rest elővenni a régi nagy favoritokat, hogy "pénztet csinyájjon belölle".

 

A másik új fiú a csapatban Jonas Larsen, aki a Stratosphere lemezén is pöngetett. Jacob Kjaerhez, vagy az utóbbi lemezek Marcus Jidelljéhez képest szinte amatőr a gitársound és bár a játék briliáns, mégsem olyan kiforrott (inkább mondanám Malmsteenen nevelkedett, de még stílusát kereső újoncnak). Nagyon ügyes a fiú, ez kétségtelen, de nincs meg az az egyedisége, ami elődeinek volt. Mi történt? Andersen fél a csapaton belüli konkurenciától és felvett egy kezdő gitáros-palántát? Aztán olvasom, hogy igen. Majdnem. A srác 2008-ban és 2009-ben megnyerte a "Copenhagen Guitar Battle" vetélkedőt. (Csak zárójelben jegyzem meg, ha ilyeneket adnának nálunk főműsoridőben valóságshowk helyett, talán én is sűrűbben ülnék le tévét nézni.) Ettől a gitárpárbaj-győzelemtől persze nem dobtam mindjárt egy kötelező hátast, legfeljebb nagyobb toleranciával hallgatom játékát. Még lehet belőle cserebogár!

 

Győztes csapaton ne változtass! Mark Boals-szal pályafutása 2 legdögösebb albumát hozta létre a Royal Hunt (kicsit elmozdultak a Ring Of Fire irányába, ami szinte vérátömlesztésként hatott a "The Mission" óta csak vegetáló bandának), de előállt az a paradoxon, hogy a nagy sikerű Paradox után távozott énekes nem sokkal a bombasztikus "Paradox 2" után visszatért a zenekarba, hogy "erősítse" a bandát. Egy rövid, ámde sikeres (naná, Oroszország-Japán, tuti vevők az ilyenre, másfelé meg nem bátorkodtak) nosztalgiaturné után ebbe a lemezbe torkollott az újrakezdés, amit meghallgatva inkább a "Show Me How To Survive" címre kereszteltem volna át!

 

A nyitó "One More Day" még csak-csak megmozdít az emberben valamit, bár abban is inkább egy korábbi sikerük ráncfelvarott verzióját véltem felfedezni, de aztán sokáig semmi. Csak Maria McTurk rövid szólóbetétjére kaptam fel a fejem az "Another Man Down"-ban (ő a kezdetektől háttér vokalistaként szerepel, de önálló két sort a 2010-es lemezen kapott először). A címadó "Show Me How To Live" egy komplexebb, 10 perces nóta, amilyet utoljára a "The Watchers"-en hallhattunk. Ez a legprogresszívebb megnyilvánulás a lemezen, és igen, ezért már érdemes volt leülni végighallgatni az anyagot! Az "Empty Shell" pont olyan üres, mint a címében szereplő kagyló. Ugyanilyen helykitöltő az "Angel's Gone" is. A "Half Past Loneliness" ellenben sokkal jobban bejött, mint a csak digitális kislemezeként előzetesen megjelent "Hard Rain's Coming", amit mindenki dicsér, de valahogy elment mellettem mindannyiszor. Ez volt a beharangozó a lemezhez, de aztán elhalt a harangzúgás és maradt a nagy csend, mint a spagetti westernekben, mikor megérkezik a fekete ruhás gonosz.

 

Elismerem, hogy a Paradox egyik legjobb albuma volt a zenekarnak, de azóta továbbléptek. Aki az azóta megjelent "The Mission" vagy "Paradox 2" ellenére még mindig visszasírta D. C. Coopert, az most boldogan és elégedetten dőlhet hátra, megtörtént a nagy "reunion". De az ígért csoda elmaradt. Ez a lemez - ahogy Andersen ígérte - a "Moving Target" és a "Paradox" lemezek egyenes folytatása. Pontosan olyan, mintha 1998-ban íródott volna. Én ugyan nagy dallamos rocker és nosztalgia-vitéz vagyok, de én is változom (így mondják szépen azt, hogy öregszem), és 2011-ben modernebb megoldásokat vártam volna a zenekartól, főleg hogy már megmutatták, képesek a megújulásra.

 

Akinek elég annyi, hogy D. C. Cooper visszatért, az rohanjon a lemezboltokba most! Én meg megvárom, amíg a csalódott rajongók beviszik a frissen szerzett portékát a Second Hand Shopba... És sokkal inkább várom az eddig csak VHS-en, illetve kalóz DVD-n megjelent "1996" és a "Closing The Chapter" koncertek megjelenését a "Future Coming From The Past" dupla DVD-n, mely a CD-vel egy időben jelenik meg.

 

CsiGabiGa