Kiadó:
Binary/Universal

Honlapok:
www.agentcooper.com
myspace.com/insideagentcooper

A Twin Peaks rajongó bandáról még életemben nem hallottam, de nem is csoda, mert nem vagyok otthon a Stuck Mojo háza táján. MacAlpine előzenekarának tagjai ugyanis legutoljára Rich Warddal (Stuck Mojo, Fozzy) készítettek lemezt (The Duke: My Kung Fu Is Good), azt is már vagy hét éve. Mike Martin gitárossal megerősítve (aki szintén ott söpröget a Mojo és a Fozzy környékén, de instu szólóalbuma is van), most úgy érezték, itt az ideje – két elfeledett CD után (1999 és 2005) - újra megpróbálni.

Martin elég jól ismerheti a klasszikus heavy metal korongokat, mert szinte minden nótát egy igen jól eltalált, azonnali bólogatásra késztető riffel indít. Erre hozza Eric Frampton billentyűs az ELP, Yes hatásait – eddig nem hangzik nagyon rosszul, ugye? A barátaimnak mégsem tetszett, azt mondták, hogy a zene jó, de az ének egyáltalán nem illik hozzá. Nézőpont kérdése. Doug Bushbee – egyébként kifejezetten szimpatikus, kommunikatív - frontember ugyanis tényleg érdekes, country-szerű hatásokat hoz a muzsikába. Szerintem viszont éppen ettől válnak érdekessé, egyedivé.

Ami nagyobb baj, hogy a számok közepe táján időnként eltűntek a riffek, és az énektémák alatt ment a modernebb, divatosabb maszatolás a hathúroson. Ezzel összhangban szólók se voltak nagyon... Szinte az utolsó nótáig kellett várni, hogy Martin egy igazán nagyot tekerjen, igaz, akkor odatette magát rendesen.

Érezhetően a tengerentúli ízlésre van tehát hangolva a csapat, de azért nem kell hozzá nagyon erőlködni (főleg élőben), hogy ráhangolódj a kicsit délies, kicsit progos, kicsit érzelmes, de a felszín alatt nagyon is metalos muzsikára. Nekem legalábbis könnyen ment. A műsor gerincét ezen az újrakezdő EP-n szereplő nóták adták, nekem ez még most is tetszik, úgyhogy várom a teljes nagylemezt.

Kotta