Kiadó:
earMusic

Honlapok:
www.heatsweden.com
myspace.com/heatsweden

Nem tartozom azok táborába, akik meghallván a tehetségkutató szót, azonnal vörös posztót vizionáló bikává változnak (legfeljebb GaBikává), tőlem aztán nyugodtan ki lehet facsarni a kétnapos csillagocskákat, akiket a hirtelen ismertség röpít fel, hogy aztán egy-két év múlva a mulatós adók és a falunapok kiemelt sztárává avanzsálva emlékezhessenek szépkorukban is a 15 percnyi hírnévre. Éppen ezért talán az objektivitás mértékadásával jelenthetem ki, hogy hangi adottságaikat tekintve Oláh Ibolya vagy Rúzsa Magdolna – a férfiakat kenterbe verve – igenis nemzetközi mértékű tehetséggel rendelkeznek, még akkor is, ha előbbi a rockattitűdből leginkább a balhékban és az öntörvényűségben idomult az elithez.

Sajnos a magyar hallgatóság még nem jutott el odáig, hogy jobbik esetben ne egy lesajnáló mosollyal, rosszabb esetben kispolgári felháborodással hallgassa, ha valamelyik énekes egy-egy rockdallal próbálkozik – és most tegyük félre Tóth Gabi próbálkozását, akinek minden bizonnyal megártott a pitralon… Komolyan, el tudja valaki képzelni, hogy egy magyar előadó kőmetál dalokkal nyerjen tehetség kutatót, és most nem az olyan kötelező kűrökre gondolok, mint az ismertebb Queen slágerek vagy a csontig koptatott AC/DC slágergráfia. Pedig biztos vagyok benne, ha nem tudná a nagyérdemű, hogy éppen egy aktuális metál sláger szól – és nem kattanna be az agyban a tiltó vörös gomb – akkor a legortodoxabb háziasszony is bőszen dúdolhatná a "18 and Life", vagy a "Run To The Hills" dallamait. S hogy miért éppen ezt a két dalt emelem ki a hegyormonyi dallamkínálatból? Mert többek között ezekkel a darabokkal nyerte meg a Swedish Idolt az a fiatalember, aki jelen albumon énekli le a csillagokat az arénák tetejéről.

Nem tetszett az új Europe? Nem bírod kivárni az új Def Leppardot? Eleged van Bon Jovi country mániájából? Akkor a H.E.A.T.-et neked küldte a metal god: a tehetségkutató nyertese, Erik Grönwall, mint frontember pedig csak hab a tortán – és itt bizony a krémet igencsak megédesítik az olyan melódiák, melyekből egy gombócnyi is elég lenne az édesszájú kedvenceknek. Ráadásul minden számból úgy árad az életöröm, ahogy azt a műfaj etalonná vált sztenderdjei kívánják, talán éppen ez az a momentum, ami nem engedi geil-lé válni a ránk zúduló érzelem-áradatot.

Oké, van pár taktus, ami az aréna rock tankönyvének törzsanyagából lett ollózva, de bátran állíthatom, itt mégis önálló eredménnyel büszkélkedhet a hallgató és az idézetek csak azt bizonyítják: tökéletesen el lett sajátítva a nyolcvanas évek szülte hair-metal tananyag. Az meg külön piros pont, hogy ballada alig szerepel a lemezen, itt bizony a nyaktáncoltató ütemeké a főszerep, legyen szó leopárdos szaggatásról, blues gyökerű boogie-ról, vagy Toto-t idéző AOR csárdásról. Grönwall produktumára nem lehet panasz, sőt, igazából köröket ver a példaképek énekeseire – no persze lemezen, mert arénában még nem láttam bizonyítani. De oda menjenek egyelőre a bikaviadalt szeretők, én itthonról élvezem az év eddigi stílusbombáját. YEAAAAAAH!

Garael