Kiadó:
Legenda Records

Honlap:
www.joserubio.tk

Tartuffe kolléga ajánlotta figyelmembe a lemezt: a "Firewind Malmsteen-nel" jellemzés és a csatolt videoklip azonnal meggyőzött, hogy itt bizony úri huncutságról szó sincs, még akkor sem, ha a Malmsteen-i hatások mellett jelentősen ott figyel a hard rock korszakát élt Gary Moore, vagy a "Surfing With The Alien" időket idéző Satriani mester is, hallgasd csak meg a modern riffekkel felvezetett "Time” c. szerzeményt.

Most persze feltehetitek azt a kérdést, hogy mi szükség van egy olyan kópiára, melynek vezetőjét, Gus G.-t maga Ozzy avatta újkori gitárhőssé – nos, erre nekem csak annyi a válaszom, hogy Firewindből sosem elég, főleg, ha az eredeti csapat lelkét jelentő szólók nem a megszokott keretek között terelik a jellegzetes, himnikus dallamokat.

Megvallom őszintén, Jose Rubio-ról nem hallottam még, pedig feltüntetett diszkográfiája szerint elismert és termékeny alkotó Spanyolhonban. Jose igazából mindent tud, amit a jelenkor gitárosának tudni kell, és jóllehet, hallhatóan az európai gitáriskolában járta ki az elemi osztályokat, nem félteném valamely modern banda riff-rafinált, amerikás verziójában sem. A csapat másik hajtómotorja a Russel Allen-féle bikabőgetős stílust preferáló és prezentáló Ronnie Romero énekes, aki a mellékelteknek megfelelően énekli le a csillagokat az égről, ráadásul olyan dallamokat alkotva, melyek azonnal beleeszik magukat az ember fülébe. Megjegyezhető melódiákért egyébként magának Jose-nak sem kell a szomszédba, Romerohoz mennie, az instrumentális darabok klasszikus gyökereken átütő dallamai önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy megkülönböztethessük a csapatot a Firewindtől, és azonnal lekapjuk róluk a sebtiben rájuk aggatott kópia címkét.

A lemez elsősorban persze a gitárosoknak szól, ám a leírtaknak megfelelően az sem kap húrkiütést, aki szerint a dal olyan ének nélkül, mint autó kerék hiányában: látjátok hát, itt van a légpárnás technológia, és nem is a Star Warsból, hanem a hangfalakból. Az erő legyen veletek!

Garael