Kiadó:
Revalve Records

Honlap:
www.enricosidoti.eu

Váratlan muzsika, váratlan helyről – mondhatnám. De nem mondhatom, mert Itália régóta megbízható forrása a dallamos prog-power anyagoknak. Ebbe a műfajba illeszkedik Enrico "Sydoz" Sidoti-nak, egy ismeretlen talján csapat, a Razorblade dobosának tudományos-fantasztikus ihletésű prog-rock operája, amit Earthcry néven futtat neves vendégmuzsikusokkal. Szóval, észben tartva az olasz szcéna egyértelmű életjeleit, nem érhet minket váratlanul egy ilyen jellegű és színvonalú anyag megjelenése.

Mindig is csipáztam pl. az Empty Tremor-t, és lám, a "The Alien Inside" (2004) lemezen éneklő Oliver Hartmann itt is gyakorolja hangszálait. Nagy kedvencem a DGM, s innen mindkét kiváló gitáros, úgy a mostanában az Evidence sorait erősítő Diego Reali, mint a DGM mellett az Empyrios-ban is tündöklő Simone Mularoni szerepel a lemezen. Sorolhatnám tovább, de ennél még izgalmasabb, hogy olyan énekesek "lépnek föl" Sidoti rockoperájában, mint Mark Basile (DGM), Marco Sandron (ex-Eden's Curse), Roberto Tiranti (Labyrinth), a manapság jolly jokerként széles körben foglalkoztatott Damian Wilson (Threshold, Headspace, Star One), illetve a legendás ex-Savatage dalnok, Zak Stevens (Circle II Circle, Machines Of Grace).

Ez a lista már önmagában is garancia a minőségre, mármint vokális és hangszeres értelemben, hiszen volt már olyan, hogy nagyszerű zenészek válogatott csapata csapnivaló lemezt csinált. Szerencsére Sidoti nem csak a ritmusokhoz ért, sikerült megírnia egy egészen hallgatható progresszív rockoperát, ami ugyan nem csapkodja az embert a földhöz, mint Toldi a farkasokat (hirtelen Fadrusz híres bronz szobra jelent meg lelki szemeim előtt), de kellemes hallgatnivaló a műfaj kedvelőinek.

A dalszerkezetek talán itt-ott esetlegesek vagy éppen kiszámíthatók, talán Sidoti is túlexponálja magát néha, a dallamok sem mindig ülnek, az Earthcry mégis elismerésreméltó bemutatkozás egy névtelen muzsikus részéről. Persze a képlet is nagyon ki van találva: egy közös koncepció által egyesített, aprólékosan kidolgozott dalcsokor, hadseregnyi neves előadó fantasztikus hangszálakkal és fürge ujjakkal, káprázatos szólók… Mi kell még? Talán egy kicsit több szív, na meg egy kicsit több jártasság a dalszerzésben, de lassan az is meg lesz.

Az Earthcry egy az egyben a Heleno Valle SoulSpell projektjének ikertestvére. Egy, a színpad hátsó fertályához szokott dobos megmutatja, hogy a megfelelő muzsikusokkal ő is képes olyan metál operát írni, amivel végre ő is a rivaldafénybe kerülhet, ha nem frontemberként, hát zeneszerzőkét, projekt-menedzserként. Ha már a SoulSpell-nél tartunk, engem kivételesen az Earthcry most jobban meggyőzőtt. Sidoti-Valle 3:2, s azért nem 1:0, mert azért Vallénak is kétségkívül sikerült néhány pontot értékesítenie.

Tartuffe