Fullforce: Next Level (2012)

Fullforce - Next Level (2012).jpg

Kiadó:
SPV/Steamhammer

Honlap:
www.fullforce.se
myspace.com/fullforcesweden

Ha valaki elolvassa a svéd power metal szuper-projekt előző lemezéről írt elemzésem, láthatja, hogy stíluspreferenciáim ellenére nem vágódtam hanyatt a "One" című bemutatkozástól. Reméltem is, hogy az "Egy"-nél megállnak, és nem lesz "Kettő" belőle. De lett, és – szerintük – sikerült egy "Új szint"-re emelni a kezdeti kiszámítható, laposkás próbálkozást. A végén még a projektből "fulltájm" zenekar lesz…

A fölállásban annyi változott, hogy CJ Grimmark (ex-Narnia) helyett Michael Anderson hozta magával az új Cloudscape gitárost, Stefan Rosqvist-et. Ez a végeredményt tekintve nem oszt, nem szoroz, hiszen mindketten ügyes gitárosok, és itt egyébként sem övék a főszerep. A Fullforce tulajdonképpen Stefan Elmgren (ex-HammerFall, ex-Lost Horizon) és Michael Andersson (Cloudscape, Silent Memorial, Planet Alliance) közös vállalkozása. Andersson elég nyughatatlan (vagy inkább termékeny?) figura, és szerencsére a nemrég megjelent Cloudscape lemezre nem durrantgatta el az összes puskaport. Ide is jutott jellegzetes dallamaiból, fülbemászó refrénjeiből. Mégis azt kell mondjam, a címben meghirdetett új szint – ha igaz is – nem jelent fölsőbb szintet, maradtak ugyanazon a tengerszint fölötti magasságon.

Persze ez a szintes duma elég szubjektív: mihez képest? Én lennék az első, aki hurrázna, éljenezne, ha kis hazánkban egyre-másra születnének ilyen bandák, ilyen albumokkal. De erről nagyjából már le is mondtam. A lényeg: ott, ahol Fullforce-ék nyomulnak teljes erőből, ez rutinmunka. Aki itt király lenne, északi hazájában maximum postamester…, decens, polgári középosztály.

Az új szint talán abban mutatkozik meg, hogy Anderssen-ék ezúttal egyszerűbb, könnyen befogadhatóbb dalok szerzésére törekedtek. Az eredmény kicsit tarkácska: vannak jellegzetes skandináv power dalok (Karma), HammerFall-osabb direkt heavy metal (Awesomeness), és hard rockba hajló dallamos szerzemények (Break It, Crack It, Destroy It). Úgy érzem, hogy az utóbbi vonulatot lett volna érdemes kidomborítani, akkor több olyan ökölrázós, népénekeltetős dal született volna, mint a "Course Of Life".

Tartuffe

Címkék: lemezkritika