Kiadó:
InAkustik

Honlap:
www.michaelschenkerhimself.com

Jó pap holtig tanul. De legalábbis holtáig nyomja a rock and rollt. Főleg, ha a Rock Templomában teljesít szolgálatot! Michael Schenker tavalyi szólólemeze nem volt rossz, de a világot sem váltotta meg. Ellenben az erre felépített turné, amelyet megbolondítottak egy kis Scorpions Reunion-nal, már közelíti a világmegváltó kategóriát. Az eredeti terv szerint a lemez társszerzője, Michael Voss énekelt a japánoknak, az egy számban közreműködő Robin McAuley az amerikaiaknak, és a szintén egyszámos Doogie White jutott az európai közönségnek. Aztán a következő két évben rotációban megfordult volna mindhárom énekes mindhárom kontinensen. Aztán Vossról kiderült, hogy kevés a hangja a Scorpions és az UFO nótákhoz, McAuley pedig lebetegedett, és már az amerikai turné második felét is David Van Landing vette át, míg Európában az apró skót bebizonyította, hogy nem véletlenül volt Ritchie Blackmore vagy Yngwie Malmsteen kiválasztottja.

Ahogy korábban megjegyeztem: Kis ember nagy hanggal jár. És ennek egyik ékesen szóló példája éppen Doogie White, aki a Klaus Meine dalokat is kirázza magából, mint kiskutya a vizet a bundájából, sőt az "Assalt Attack" nótában még Graham Bonnettet is tudja pótolni, és ehhez képest már csak lábujjgyakorlat (mert azért egy-két magas hanghoz a "Let Sleeping Dogs Lie"-ban lábujjhegyre kellett állnia, hogy elérje) a Phil Mogg vagy Gary Barden által énekelt dalok tolmácsolása.

A koncert másik hőse az a Wayne Findley, aki Guiness rekordot állított fel a Schenkerrel leghosszabb ideig együtt játszó zenész kategóriában (2000 óta nyomja a billentyűket és a riffeket Michael oldalán), és aki halált megvető bátorsággal lépett színpadra 3 élő skorpió (Michael Schenker, Franzis Buchholz és Herman Rarebell, valamennyien ex-Scorpions zenészek) és egy fehér kutya (Doogie White) oldalán. Úgy tűnik, mindehhez Óz, a nagy varázsló segítségére volt szüksége. Legalábbis a látszat erre utal: a fizimiskájában is Oz Fox-ra emlékeztető Findlay ezúttal egy darázscsíkos Stryper-gitárral nyomta végig a koncertet, és az együtt töltött 13 év elismeréseként még két szólót is kapott ajándékba Michaeltől.

A tilburgi koncerten készült felvételen Kirk kapitány (William Shatner) szavaira vonul be az 5 gladiátor az arénába (Into The Arena), akik évtizedes tapasztalatukkal felfegyverkezve készen állnak (Armed And Ready) arra, hogy megmutassák, milyen lenne a Scorpions, ha '79-ben Michael nem dönt úgy, hogy önálló zenekart hoz létre, és nem asszisztál a bátyja sikertörténetéhez. És bizony, hogy megmutatják! A "Lovedrive", az "Another Piece Of Meat", a "Coast To Coast", de még a lírai "Holiday" nótában is olyan kunsztokkal kápráztatja el a nagyérdeműt, amilyenről a lassúkezű Rudolf, vagy a maga mellé vett virga ürge, Matthias Jabs még csak nem is álmodott.

Három zenekar repertoárjából válogatva akár egy 3 órás koncertet is le tudtak volna nyomni üresjárat nélkül, és talán csak egy rövidke időre ült le a buli, amikor Michael Voss lépett a deszkákra, hogy az új lemezt reprezentálja a "Hanging On" című szerzeménnyel. Az MSG dalok közül viszont csak az alapvetések maradtak a programban, hogy helyet adjanak a Scorpions és UFO slágerparádénak. Az UFO klasszikusait Michael a Strangers In The Night gitárján, míg a Scorpions dalokat a 2013-as Dean modellen, a színes ólomüvegkristály motívumú Kaleidoscope gitáron mutatta be.

Minden Schenker koncertek értékmérője, hogy milyen hosszú és mennyire improvizatív a programot záró "Rock Bottom". Itt és most egy 11 perces változatot hallhattunk, és az a tétel, hogy nincs két egyforma "Doctor Doctor" intro, de ugyanúgy nincs két egyforma "Rock Bottom" impró sem, ezúttal sem dőlt meg, úgyhogy azt hiszem, elégedettek lehettünk a végeredménnyel.

Ráadásul kaptunk még két Scorps slágert ráadásként, hogy a "Doctor Doctor" hangjaira hullámzó tömeg látványa végre feltegye a pontot a i-re. A koncert két kakukktojás dala a "Rock You Like A Hurricane" és a "Blackout" volt, ezekhez abszolút semmi köze nem volt Michaelnek, ellenben Rarebell-szerzeményként bekerültek a programba. Nos, ennek a két gigaslágernek a szólóját kapta meg Wayne Findlay, hogy bizonyíthassa, ő sem egy kutyaütő a hangszerén (ezt egyébként a szemfülesebbek, mint jómagam is, a Slavior nevű zenekarának lemezén már megtapasznyalhatták).

Két olyan Schenker nóta van, amelyet akármennyiszer is hallgattam már, egyszerűen képtelen vagyok kikapcsolni, ha egyszer elindult. Az egyik az "Into The Arena", a másik a "Doctor Doctor". Nos, ezen a koncerten e két alapvetés közé volt beékelve Michael Schenker pályafutásának 3 meghatározó zenekarának egyfajta "besztofja". Lehet fintorogni, hogy miért maradt ki ez, vagy morgolódni, hogy jobb lett volna amaz, ez a 100 perc így volt kerek egész.

Ha már (túl)szervezési problémák miatt lemaradtam a bécsi koncertjéről tavasszal, legalább karácsonykor megnézhettem a műsort Blu-Ray-en. A bónusz anyag egy fesztiválkoncert-részlet Voss-szal, és némi dokumentumfilm a turnéról. Nem nagy cucc, de érdekességnek jó.

Az év koncertjének terveztem, de az év videója lett belőle. Ezzel kívánok minden olvasómnak boldog új évet: "Before The Devil Knows You're Dead".

CsiGabiGa