Kiadó:
GrundRecords

Honlap:
www.facebook.com/sexactionband

Elkéstetek! Ez a szó jutott eszembe az új Sex Action album meghallgatása után. Pedig az album jó, piszkos módon az. Ezzel az albummal ugyanis a kilencvenes évek közepén aranylemez státuszt lehetett volna elérni, most azonban… Persze a Szasza és Miksa nélküli hancúrakrobaták Matyi vezette brigádja mondhatja, hogy ez kérem szépen örömzene, amolyan laza csuklógyakorlat, ami vagányul csavarja felfelé a rozsdát kiáltók felé azt a bizonyos kezet a középső ujjal, de… Mindegy ezen nem is lamentálok, a dirty rock divatja vitathatatlanul elmúlt, Zodiac Mindwarp hazai képviselője a csapatfőnök, Matyi bevallása szerint is csak a koncertek miatt, amolyan figyelem katalizátorként készít új anyagot, ami talán, mint jelenség, előbb-utóbb a sikerstílusokat is utol fogja érni. S hogy ezt a célt teljesíti az új lemez? Ki tudja, a színvonalon biztos nem fog múlni, az "Olaj A Tűzre" véleményem szerint jobban is sikerült, mint nyolc évvel ezelőtti elődje, pedig ott sem a lemez volta ludas abban, hogy nem indult meg az a bizonyos szekér. Aki pedig már a lemez meghallgatása előtt Szaszát vagy Miksát hiányolná, ne tegye, persze csak akkor, ha nem azon kevesek közé tartozik, aki a csapat két bluesos albumáért van oda, mert ez itt most nem a kesergős, nyomasztó street-blues helye, hanem a táncolható rock n' rollé. (Zárójelben jegyzem meg meg, hogy az "Olcsó Élvezet" és a "Mocskos Élet" belassult, akusztikus gyökerek felé kacsingató számai odatehetők a legjobb magyar blues-alkotások mellé, már ami a hangulatteremtést illeti. Az pedig úgy gondolom, lényegi elemét jelenti a stílusnak, úgyhogy maximális ”riszpekt”!)

A dalokon a leírtaknak megfelelően nem érezni a tagcseréket – Miksát Bense Sándor, Szaszát pedig Vékony Sándor "Áfonya" váltotta fel – már ami a nívót illeti: a 12 szerzemény mindegyike instant, a jelennek megfelelő hangzással ellátott dirty rock sláger, pulzáló, azonnal ható, kortalan ritmusokkal, seggbe, izé, fülbe dörrenő dallamokkal. Azt azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az elemi erejű szexualitás, az az igazi mocskos-izzadt/testnedves feeling, ami a legendássá avanzsálódott első lemezt jellemezte, 12-es karika jelezte erotikává lankadt, és csak annyira van jelen, hogy mégse white rockról beszélhessünk: hiába, ebbe a pornó köntösbe valószínűleg Szasza öltöztette a fiúkat, amire persze mondhatjuk, hogy könnyű Katát táncba vinni… A dalok tehát inkább a sláger, mintsem a kanos egymásra kacsintás oldaláról közelítik meg a hallgatót – már persze ha szexkan az illető, a lány fanok viszonyulását SAJNOS nem ismerem – de ez úgy gondolom, úgyis mindegy, a megszólítandó korosztály már a tisztes házasság életszakaszába lépett, ahol a lihegést nem a vágy, hanem a felszaladt kilók keltik az ágytorna során. S hogy ez ne így legyen, a csapat bizony minden tőle telhetőt megtett. Ezekre a ritmusokra ugyanis a Robotzsarunak is egyből táncolhatnékja támadna, a tánc pedig, mint tudjuk, kiváló zsírégető. Mondhatod persze, hogy te már kinőttél ebből az elemi rock n' rollból, én azonban nem szégyellem, ha bevallom, már második hallgatásra együtt bömböltem Áfonyával a felcsendülő dallamokat, aminek a szomszéd néni örült igazán, mivel nekem nincsen olyan jó hangom, mint a vendégszereplésre idecsábított "The Voice"-os Karai Annának. Aki tehát túl fiatalnak érzi magát a nosztalgiához, de túl öregnek a pőre szexhez, az mindenképpen vágjon bele, ezt a lemezt bizony idősebbek is elkezdhetik.

Garael