Aki figyelemmel követi a blogot, az tudja, hogy nálunk a gitárosok,  főleg azok, akik nincsenek beoltva szólójáték ellen, kitüntető figyelemben részesülnek. Ez kezdetek óta így volt, és az új munkatársak sem emeltek vétót ellene (próbálták volna meg…) Ennek okán érdemes böngészni az archívumot, szinte valamennyi jelentős hazai gitárossal készítettünk (készítettem…) már interjút, nem nagyon tudok érvet amellett, hogy miért is éppen Jónás Tamás maradt volna ki. Ráadásul nem kötelezően letudott feladatról van szó, hiszen Tamás is másodízben tájékoztat bennünket a körülötte lévő történésekről.

Itt-ott lebegteted, hogy készül az új lemezed, de arról, hogy valójában mennyire előrehaladott a dolog és körülbelül mit várhatunk, személy szerint nem sokat tudok...

Sziasztok, köszöntöm az olvasókat! A 2011-ben a Favored Nations/Digital Nations kiadónál megjelent második lemezem (Timeless Hour) után viszonylag hamar kialakult az az elhatározásom, hogy a következő lemez új irányokba fog haladni zeneileg. Az eddigi két lemez a progresszív rock/metál stílust képviseli, ebben a stílusban születnek meg a legtermészetesebb módon a számaim. Pont ezért gondoltam úgy, hogy a fejlődés és továbblépés érdekében a készülő harmadik album során nem ezt a legkönnyebb utat választom.

Ezúttal ének is lesz a lemezen. A "Timeless Hour" egyik számában az ex-Dreamscape énekes Mischa Mang vokálozott, de ezt leszámítva eddig instrumentális albumok születtek. Úgyhogy nagyon izgalmas időszak ez számomra, épp ezekben a hetekben zajlanak az egyeztetések az énekesekkel. A terv az, hogy minden számhoz megkeresem azt a hangot, amely a leginkább illik az adott zene mondanivalójához.

A lemez címe és fő üzenete is megvan már, és az új zenei világ is kialakult. Letisztultabb, egyszerűbb, groove-orientáltabb zenei ötletek születtek. A felvételek hamarosan kezdődnek, a megjelenés jövő tavasz vége felé várható.

Volt egy Jónás Tamás Gitárverseny a közelmúltban, amely sok fiatal szoba- és színpadgitárost megmozgatott. Voltak-e olyan pillanatai a gitárversenynek, amelyek kulisszatitkoknak minősülnek, de az olvasó számára érdekesek lehetnek?

A gitárverseny, amely tavaly ősszel zajlott, hatalmas öröm és élmény volt számomra, és a visszajelzések alapján a résztvevők számára is. A verseny megszervezésével sokféle célom volt: egyrészt szerettem volna egy jó hangulatú, nagyszabású eseményt létrehozni, egy olyan versenyt, amely nem a versengésről, szavazatgyűjtésről, lájkolásról szól, hanem az egymástól való tanulásról, és a zenélés öröméről. Ezt a célt a versenykiíráskor egyértelműen megfogalmaztam a verseny honlapján, és valószínűleg ennek is volt köszönhető a hazai versenyeken még soha nem tapasztalt mennyiségű (191) nevezés. A kilenctagú nemzetközi zsűri (a zeneipar kitűnő hazai képviselői, valamint Brett Garsed, Mattias IA Eklundh, Andrew Farnham és Troy Stetina) is ezt az üzenetet erősítette.

A másik célom az volt, hogy minden egyes résztvevő azt érezhesse, hogy odafigyelnek rá. Sok hazai és külföldi gitárversenyt láttam, és sokszor csak a legjobbak kaptak személyre szabott figyelmet. Ezt én mindenképpen másként akartam, ezért az összes gitárosnak személyre szabva köszöntem meg a részvételt, és mind a 191 nevezésről írtam egy-egy rövid személyes véleményt. Ezek az írások elolvashatók a gitárverseny honlapján, és nagyon jó érzés volt megtapasztalni, hogy a gitárosok örültek ennek a törődésnek. Sokan írtak nekem emailt, és elmondták, hogy milyen fontos volt számukra ez a személyes visszajelzés.

A fentieken kívül szerettem volna azt is, hogy a verseny által olyanokhoz is eljuthasson a zeném, akik még addig nem találkoztak a munkásságommal. Sokan dicsérték a versenyre készített zenei alapot és a példa-szólót is. A versenynek köszönhetően indult el a GitárShop oldallal zajló együttműködésünk, és azóta már közel 50 gitárleckém jelent meg a Gitarshop.hu oldalon. Ezúton is köszönöm a verseny szponzorainak segítségét, valamint nagy köszönet illeti Andrásik Remót és a Hangfoglalás szervezőit, akik lehetővé tették, hogy a díjkiosztót a Syma csarnokban tarthassuk.

Az alábbi három videóval szeretném az olvasók számára is visszaidézni a verseny hangulatát:

Mattias IA Eklundh és Brett Garsed üdvözlete a magyar gitárosoknak

Troy Stetina üdvözlete a magyar gitárosoknak

Brett Garsed, Mattias IA Eklundh, Andrew Farnham és Troy Stetina kedvencei a gitárversenyen

Rengeteg érdekes dolog történik egy ilyen verseny hátterében, hiszen ez 4-5 hónap előzetes szervezést és utána 1 hónap versenyidőszakot jelentett számomra. A zsűri számára pedig egy nagyon pörgős egyhetes zsűrizési időszakot, amely hősiesnek is mondható, hiszen 8 kategóriában hirdettünk eredményt, és sokkal több nevezést kaptunk, mint amire számítottunk. Még az időeltolódással is meg kellett küzdeni, hiszen Brett Garsed és Andrew Farnham Ausztráliában él, Mattias IA Eklundh Svédországban, Troy Stetina pedig Amerikában. Ráadásul Eklundh és Stetina is sokat volt úton azokban az időszakokban, ezért például Troy a tervezett két videóüzenetéből csak egyet tudott megvalósítani, mivel a tervezett másodiknak az idején az együttesével volt egy másik államban. Így ő a második üzenetét írásban küldte el.

Szintén kulisszatitok, amit még senkinek sem meséltem el eddig: Brett Garsedet annyira megfogta Petró Tamás és Mészöly Márton játéka, hogy jó darabig nem tudott kedvencet választani közülük. Úgyhogy megkérdezett engem, hogy melyik szempontot tartom fontosabbnak a verseny során: a kiemelkedő részleteket, vagy az egységes zenei ívet. Azt mondta, hogy ha erre választ adok, akkor már tud dönteni. Én az utóbbit tartom fontosabbnak, úgyhogy ez alapján Brett már meg tudta hozni a döntését. A második videóüzenetében meg is említi, hogy milyen szempontokat mérlegelt a döntése előtt, és hogy milyen nehéz volt a választás.

A díjkiosztó napja is nagyon érdekes és szép nap volt. Öröm volt átélni, ahogyan a verseny hazai szponzorainak képviselői a zsúfolt napirendjük ellenére (hiszen javában zajlott a Hangfoglalás, ahol minden percük be volt táblázva) a megbeszélt időben szinte egyszerre futottak be a színpadhoz, és az arcukon láthattam az örömöt, hogy egy ilyen jó hangulatú eseményt hoztunk közösen létre. A sok munka és szervezés persze tanulságokkal és hibákkal is járt. A letölthető zenei alap akkordjairól készített leírásomba egy félreérthető, sőt félrevezető megfogalmazás is becsúszott, annyi mindenre kellett akkor figyelni. Szerencsére szóltak nekem, így a hibát gyorsan kijavítottam.

Végül még megemlítem a komplex Excel-táblát, amelyet a zsűritagok nagy szorgalommal töltöttek ki, sokszor éjjel is fennmaradva, hogy a díjkiosztóig megnézhessenek 191 darab videót, és 8 szempont szerint pontozzák a sok-sok résztvevőt. Nagyon jó volt most visszaemlékezni ezekre a napokra, úgyhogy köszönöm hogy mesélhettem erről nektek!

A HANGMESTER topik (in)aktív résztvevőjeként meglepve azt tapasztalom, hogy valóban érdekelnek a topiktársak. Megkérdezed, hogyan áll a zenekaruk, megvették-e pl. már az új gitárt, de jelentéktelennek tűnő dolgokra is visszatérsz és reflektálsz. Meglátásom szerint ez messze nem természetes és általános attitűd, de az is igaz, hogy a topiktábor ezért érezhetően hálás neked.

A Hangmesteren harmadik éve működik a Jónás Tamás topik, épp most érkeztünk el a jubileumi 25 ezredik hozzászóláshoz. Egy olyan jó közösség jött létre ezalatt a két és fél év alatt, hogy minden nap öröm benézni és egymással elbeszélgetni. Persze, hogy érdekelnek a topiktársak dolgai, hiszen ők időközben már a barátaimmá is váltak. Kíváncsi vagyok a dolgaikra, és örömmel figyelem a fejlődésüket. Nagyon sokféle téma merül fel a topikban, és nem csak zenével kapcsolatban. Sokat tanulok én is ezekből a beszélgetésekből. Minden gitárost szívesen látunk a topikban, már egészen kezdő szinttől is. Sokkal gyorsabb és egyben vidámabb a fejlődés gitárosként, ha egy közösség részeként tudunk fejlődni, és odafigyelünk egymásra.

Hogy telik egy átlagos napod, ugyanis annyi mindenre jut időd, hogy nehéz elképzelni, hogy a zenén kívül mással is foglalkozol?

A zene eléggé kitölti az életemet, ezt teljesen jól látod. Nincs olyan, hogy átlagos nap, mivel minden nap teljesen spontán alakul. Albumkészítés idején a zeneírás és felvételkészítés uralkodik, emellett hazai és külföldi zenei oldalak számára készítek anyagokat, válaszolok az érkező kérdésekre emailen és facebookon, a fórumomban a friss hozzászólásokra válaszolok és új közös tevékenységeket próbálok kitalálni (jelenleg a topik állandó tagjaitól kérek egyesével interjút). Szóval nem unatkozom egy percig sem. Igyekszem a hatékonyságomat tovább javítani, mert jól be kell osztani a rendelkezésre álló időt a kitűzött nagy célokhoz.

Melyek az utóbbi pár év legnagyobb tanulságai számodra?

A fő tanulság az, hogy a kitartás és a szenvedély kombinációja minden akadályt legyőz. Amikor elkezdtem gitározni, rögtön tudtam, hogy ez lesz az utam, és lelki szemeimmel láttam a sikert. Akkoriban, tizenévesként a gitározás örömén kívül a külső siker, a visszajelzések, a hírnév lehetősége vonzott még. Az évek alatt ez sokat változott, ma ezeknek a külsődleges dolgoknak a jelentősége már nem olyan nagy a számomra. Jólesik persze minden pozitív visszajelzés, de a belső örömöm már nem ezen múlik. És paradox módon, minél inkább errefelé (azaz befelé) haladtam, annál inkább jöttek a külső sikerek. Ez is egy nagyon érdekes tapasztalat volt. Az elmúlt két év leforgása alatt Steve Vai kiadója szerződtetett, kipróbálhattam magam a Jam Track Central gitárosai között (ez a projekt akkor fog majd folytatódni, amikor a videó felvételre használt eszközeimet lecserélem professzionális felszerelésre, a JTC visszavár engem), megszerveztem az eddigi legnépesebb hazai gitárversenyt, Indonéziától Olaszországig jelentek meg gitár-újságokban interjúim, és a zeném kezd egyre több emberhez eljutni. És ez még csak a kezdet!  A lényeg tehát, hogy tűzzünk ki nagy célokat, és sose figyeljünk oda a belső vagy külső kételyekre. Az örömöt kell követni.

Köszönöm az interjú lehetőségét, és mindenkit szeretettel meghívok a honlapomra és facebook-oldalamra, ahol számos teljes szám meghallgatható, és rendszeresen teszek fel anyagokat, szólókat, kottákat: jonastamas.com és facebook.com/jonastamas

Túrisas