Nanowar Of Steel: A Knight At The Opera (2014)

Nanowar Of Steel.jpg

Kiadó:
Mondo Tunes

Honlap:
www.nanowar.it

A metál és a humor nem állnak antagonisztikus viszonyban egymással, de a megvalósítás eddigi bizonyítékai inkább idézik a film gyermekkorának burleszkjeiben tapasztalt tortadobálás "művészi attitűdjét", mint mondjuk Woody Allen kesernyés társadalomkritikai bonbonjait. Legutóbb ugye Tartuffe kolléga méltatlankodott a Steel Panther minden (rossz)képzeletet felülmúló ízléstelenségén (vagy ízléstelenseggén?), és a "Gloryhole" c. videoklipjüket megtekintve azt hiszem, még azoknak a fanoknak is arcára fagyhat (vagy fröccsenhet?) a vigyor, akik szerint a férfiúi testnedvek elsődleges funkciója – az ismertekkel ellentétben – a poén-nemzés. Oké, a csapat inkább csak szövegében próbál egy túlfűtött 13 éves humorszintjére hatni – bár az említett klip a nagy világvallásokba is belerúgó infantilizmusa még az ateista filozófiai rendszerek számára is szalonképtelen lenne –, de próbáljunk meg legalább öt lemezt felidézni, ahol olyan zenei fricskákkal találkozhattunk, aminek  élvezetéhez a szív mellett nem kell az agynak is acéllá válnia.

Félreértés ne essék, nem kérem én számon, hogy Karinthy mintájára amolyan "Így írtok ti" zenei megfelelőjét hallhassam a vicceskedni támadt kedvű bandáktól, de bevallom, ha olyan paródia csapattal találkozom, mint a Nanowar Of Steel, egyből elönt a nemzeti büszkeség, mert az Irígy Hónaljmirigy jobb – és régen elmúlt – napjaiban volt annyira ötletes, hogy egyből láthassuk, ebben az összehasonlításban az olasz csapat csak annyira versenyképes, mint a rossz tanuló Steinmannal szemben. Ettől függetlenül, a taljánok egy-két poénján sikerült elmosolyodnom, még akkor is, ha a parodizált eredeti színtér már rég önmaga paródiájává vált, és nem tudom eldönteni, melyiken tudok nagyobbat "röhögni", ha a kill, die, sword szavakat 100-szor, vagy 1000-szer hallom… Igen, ne várjon itt senki szofisztikált humort, mert az igaz, hogy az öt éves fiam elkacagta magát, mikor a szokásos klisé motorberregtetés helyett egy tricikli hangja szólal meg a beszédes című "Tricycles of Steel"-ben, de ez olyan magas labda, amit a kezdő poénjátékos is rettenetes biztonsággal csap le. Az olaszok tehát biztosra mennek, bár ilyen alapanyaggal nem is lehet nagyon mellélőni: a Manowar, Rhapsody tengely mentén felsorakozó poénos számok ugyanakkor számomra a humortól megfosztva működnek igazán, mert – és jöjjön itt a lemez akaratlan, de legjobb vicce – az előadók a zenei tudást tekintve önmagukban is megközelítik a parodizáltakat, és az előadott dalok kliséktől hemzsegő mivoltuk ellenére is képesek a "harcos-metal" minden erényét felvillantani.

Aki tehát betéve tudja a megidézettek diszkográfiáját, az nem fog fennakadni, ha komplett riffeket vél újraidézni a poénteremtés eltúlzásos jellegével, és ökörködő, dúdolós, lalázós, szájtrombitás betétekkel. Tudom, hogy ez így szarul hangzik – lehet, hogy amúgy is –, de a valós ítélethez az egész hóbelevancot hallani kell: aki vevő az ilyesfajta humorizálásra, az biztos remekül szórakozhat rajta – be kell vallanom, hogy két momentum nálam is beütött. Az egyik a Rhapsody reneszánszos pillanatait idéző, akusztikus "To Kill The Dragon You Need A Sword", ahol egy ok-okozati logikai láncolatba sikerül belegyömöszölni az összes fantasy-metal szövegi klisét, a másik a lemez négy utolsó dala, ami tulajdonképpen ugyanazon szerzemény különböző nyelveken és stílusban előadott verziója. Hogy honnan jött az ötlet? Aki nem tudja, az hagyja el azonnal a termet! Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a "Power Of The Power 2"-ben a fiúk Vivaldi "Négy Évszak"-ából varázsolnak egy mesteri húzással szovjet himnuszt, ami már zenei értelemben is tisztelgéses vigyázzállást követel meg. (Emellett igazolja H. Sanyi azon állítását, miszerint egy általa Adamsnek átadott ötvenes évekbeli pártbrosúra volt a Manowar ideológiai alapja – erre hát az olaszok is rájöttek!)

Aki tehát nem volt megelégedve minden harcos metálok legharcosabbikainak utóbbi lemezeivel, az most némiképp vigasztalódhat, már ha a közel gagyiban is képes felfedezni a szépséget, vagy egyszerűen szeret újra gyermekként sárkányok ellen harcolni.

Garael