Köszönhetően a nem tolakodó mértékű, de családi mindennapjainkban mégiscsak jelen lévő rock-közegnek, 8 éves kislányom elég megbízhatóan teljesít a folyamatos "bandateszt" során. Ez abból áll, hogy beteszek egy új megjelenést az autóhifibe és figyelem a hatást. Ha néhány hallgatás után megérkeznek a gyerekülésből az "utánénekelt" dallamok (riffet, sorokat egyaránt megbízhatóan hoz vokálisan a csaj), akkor a zenekar CD-je sokáig útitárs lesz. Mindezt azért írtam le, mert ez megtörtént a "MindStream" nótával az előző Cada-korongról. Márpedig azt mindannyian tudjuk, hogy a csapat célközönsége, finoman szólva sem a tízen aluli kislányok…

Ez tehát nem kevesebbet jelent , mint azt, hogy a Cadaveres úgy tudott a mélyrehangolt, durva, leginkább Soulfly fémjelezte groove-világban maradni, hogy mindeközben melódiákra is futotta erejükből, nem is akármilyenekre. Bölcsföldi Zoltán énekes érkezésével a csapat egy szinttel feljebb lépett, de hogy mekkora is volt ez a lépés, kéremszépen! Ennek kifejezésére nekem nincs tehetségem, ezért a’ Irdatlan bácsi (Laár András) hasonlatát hivatkozom be megértetésképpen: ez a lépés kérem akkora volt (két galaxis között képzeljük el), mint egy "gülü nagy rönkfekete kapisztrális űrszelet, egy afféle hasáb alakú gigászbruttyó" – No, ekkora volt ez a lépés.

De idézhetem a csapat bőgősének, Delcsik Balázsnak a szavait is: "Zoli személyében meg egy olyan énekesre leltünk, aki konkrétan, ha 3 percig egy hangot játszunk, akkor is ír rá egy olyan refrént, ami rögtön beleragad az ember fejébe." És valóban igaza van. Ezért (is) lett a "MindStream" hivatkozási alap, a szakma és a közönség részéről is jogosan piedesztálra emelt, nemzetközi mércével mérve is kiváló anyag.

A kérdés pedig egyértelmű. Sikerült-e megismételni, esetleg túlszárnyalni a teljesítményt? A csapat válaszát itt olvashatjátok az interjúban, ami nem meglepően, egyértelmű igen. Na és mit mondunk mi, köztudottan tévedhetetlenül? A többes szám első személy használatával már kenem is szét a felelősséget, ugye, merthogy esetleg egyedül kínos elvinni a balhét. Nem, nincs ok az aggodalomra. Ki lehet jelenteni (igen, tévedhetetlenül, hogy is máshogy?!), hogy a "DeMoralizer" minimum ugyanazt a minőséget hozza, mint a "MindStream". A fő kérdés pedig innentől kezdve csupán az, hogy tudtak-e még feljebb lépni?

Tanácstalan vagyok, és tényleg csak korpuszkuláris méretű szubjektív okok bizonytalanítanak el. Én gitárszóló párti vagyok, tehát nagyon nem bántam Vörös Attila vendégeskedését a múltkor. Most ez elmaradt, ugyanakkor szinte egy merő slágertéma az egész lemez, de legalábbis az első öt nóta lehengerlően slágeres és lehengerlően súlyos egyszerre. Talán ott egy picit megtörik a slágercentrikusság, de ez miért is lenne baj, arról nem is beszélve, hogy a "The Crooked" is mozdonyként húz.

Ha valaki a "DeMoralizer"-rel kattan rá a bandára, annak tuti ez lemez a definitív Cadaveres. Ha valaki úgy jár mint én, hogy a "MindStream" ejtette rabul, és már nem döbben meg a kiugró minőségen, akkor talán az. Vagy fordítva. Vagy sehogy, mert mindig van néhány tökéletlen, aki szerint a régi még jó volt, de eladták magukat... Istenem, pénzről beszélni ebben az esetben!!! Kiáramló pénzről esetleg… Mindegy. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a Cadeveres a legjobb hazai metal bandák egyike és nem mondhatnám, hogy népes a mezőny… Az artwork igényességéért pedig külön is jár az elismerés, sajnos ez sem magától értetődő éppen mifelénk...

Túrisas