Yossi Sassi: Desert Butterflies (2014)

Yossi Sassi_desertbutterflies_home.jpg

Kiadó:
Verycords/Warner Records

Honlapok:
www.yossisassi.com
facebook.com/YossiSassi

Yossi Sassit úgy ismerjük - már akik egyáltalán tudják, hogy kiről van szó - mint az izraeli Orphaned Land alapítóját, egyik zeneszerzőjét és szólógitárosát. Amikor 2012-ben megjelent első szólólemeze (Melting Clocks), sietett megnyugtatni mindenkit, hogy ez nem jelenti az Orphaned Land végét, de azt sem, hogy szándékában állna kilépni a bandából. A kijelentés első fele azóta igazolódott, nem hogy nem lett vége az Orphaned Landnek, de kiadták karrierjük alighanem legjobb lemezét (All Is One). Ami a mondat második felét illeti, ebben bizony rácáfoltak az események. A rajongók megdöbbenésére az "All Is One" megjelenése után bejelentette kilépését az Orphaned Landből, hogy saját útját járhassa, saját zenéjére koncentrálhasson.

Meggyőződésem, hogy mi (rajongók) ezzel csak nyertünk, hiszen az Orphaned Land teljesítménye nem romlott le, Sassi pedig immáron második, lényegében instrumentális lemezét készítette el nekünk. A "Desert Butterflies" egyenes folytatása elődjének, dominálnak benne a lassú és középtempós dalok, a gitárjáték visszafogott, ízes, a kompozíciók inkább hangulatteremtésre törekszenek, mint a hallgatók elbűvölésére, káprázatos technikai megoldásokkal való lenyűgözésére.

Az új albumot négy országban, három kontinensen rögzítették, Sassi vagy húsz különböző gitárt és egyéb húros hangszert használt, ráadásul meghívta régi cimboráját, Marty Friedmant is egy kis vendégszereplésre. Friedmanon kívül egy szám erejéig föltűnik Ron "Bumblefoot" Thal (Guns N' Roses) is. Az album elég eklektikus (van benne pl. egy olaszul énekelt dal is [WTF?]), de szerencsére a főszerep továbbra is az orientális (folk) zenei hatásoké. Személy szerint én éppen azokat a nótákat kedvelem leginkább, amelyekben a keleti motívumok kerülnek előtérbe (pl. a zseniális, ügyeletes kedvenc gyanús "Azadi"; nagyon ütős az a zongora szóló a közepén!). Nem kihagyhatatlan, de kellemes hallgatnivaló.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika