Kiadó:
Verycords/Warner Records

Honlapok:
www.yossisassi.com
myspace.com/orphanedyossi

Yossi Sassinak, a képtelenül hosszú "progressive oriental folk/death metal" címke alatt futó Orphaned Land (itt és itt és itt) gitárosának szerencséje van, hogy nem angolszász nyelvterületen született, mert családneve miatt folyamatos zaklatásnak, csúfolódásnak lett volna kitéve; a "sassy" (így, y-nal) ugyanis azt jelenti: "pimasz, pikírt, kihívó". De Yossi Izraelben született, s ez nemcsak neki jó, hanem nekünk is, mert abban a kulturális olvasztótégelyben - ami a Szentföld mindig is volt - számtalan zenei hatás érte: európai, zsidó, arab; komoly zene, könnyű zene, kemény zene, jazz, meg még ki tudja mi más.

A "Melting Clocks" Yossi első szólólemeze, amivel bele is húzta a pertlit a fanatikus Orphaned Land rajongókba, akiket kivert a hideg veríték a puszta gondolatára is annak, hogy a kultikus banda története itt véget érhet. A gitáros sietett is megnyugtatni őket, hogy nincs szó külön utakról, csupán az idők során fölhalmozódott benne egy csomó olyan zenei ötlet, ami nem igazán fért bele az Orphaned Land koncepciójába. A friss hatás érdekében ezúttal teljesen más, a nagy közönség előtt ismeretlen muzsikusokkal dolgozott, csupán világraszóló nagy cimboráját, Marty Friedmant kérte meg némi vendégszereplésre.

Az album jobbára instrumentális, bár Yossi gyengécske, de azért vállalható hangján néha belegajdol egy kicsit (pl. a videoklipes "Numbers' World"), sőt rövid időre egy füstös hangú hölgyemény is szerepet kap (Melting Thoughts). A nóták egy koncepció zsinórjára vannak fölfűzve, melynek lényege, hogy zenei keretezésben fölvillantsa egy hétköznapi ember átlagos napjának életképeit, a reggeli munkahelyre autózástól kezdve egészen a sivatagi naplementéig. Örvendetes, hogy a dalokból megannyiszor pajkosan, de diszkréten kikacsintanak a közel-keleti hatások; előkerülnek a népi húros hangszerek is: a szaz, bouzouki, oud és csumbus, stb.

Yossi egyáltalán nem középszerű szobagitáros, a dalokban mégsem virgázik, a többnyire melankolikus hangulathoz nem is igazán illene a folyamatos rongyolás (shredding). Inkább a hangulatteremtésre koncentrál, s ez megy is neki. A sound tekintetében sem lehet panasz; tiszta, dinamikus, bár érezhetően törekedtek a természetes, nem agyondigitalizált hangzásra. Túlnyomórészt instrumentális lemezként a "Melting Clocks" nem válik majd mérföldkővé, de a reggeli forgalomban ragadva járművünkkel (The Calling: Rushhour), vagy hosszú utunk végén a naplementébe autózván (Sunset) ideális hallgatnivaló lehet.

Tartuffe