Megbízható és tartósan jóárasító CD-dealerem felajánlotta (miután pótlólag megrendeltem néhány eddig még hiányzó, de kötelező megjelenést), hogy jelképes összegért még egy ismeretlen gitáros lemezét is elküldi. Nyilván beleegyeztem, mert sokat ugyan nem vártam egy "nem jegyzik" gitárostól, de emiatt érdemben nem kellett újratervezni a januári költségvetést, egy kellemes (hátha…) izgalmat leszámítva tehát abszolút tét nélküli volt a bevállalás. Aztán lett egy "hinnye!", kisvártatva egy "hinnye-hinnye!", a végére pedig egy "hinnye-hinnye-hinnye!" is kicsúszott a számon.

Ez a gitáros ugyanis érdemtelenül ismeretlen, mert azt el sem mer(t)em képzelni, hogy az én lexikális zenei tudásomban terül el egy igen-igen szégyellnivaló fehér folt. (Egyébként meg simán lehet, és akkor ezennel vállalom a nyilvános, térdencsúszós, közösségi bocsánatkérést, ugyanis most látom, hogy Pjuan kolléga a passzio.hu oldalon már írt a lemezről, ahol kiderül, hogy szakmailag nagyon is jegyzik ám a csókát…)

Marcus Deml Prágában született, de nagyon hamar kivándoroltak családilag Amerikába és itt vált professzionális zenésszé. A lemez pedig rendkívül érdekes. Van itt minden, kérem! Alapvetően egy rendkívül ízesen és blues megközelítésben (Az a koszos, vastag stratocaster sound, édesanyám!) gitározó muzsikus, aki egyaránt otthon van a '60-'70-es évek blues-rock-pop zenei világától kezdve a modern elektronikáig szinte mindenben, kelettől nyugatig. De ha arra gondolok, hogy a végén egy Django Reinhardt stílusú virtuóz gypsy jazz zárja a korongot, akkor megtoldhatjuk ezt az időkeretet még 30 évvel visszafelé. Azt hiszem, ezt hívják crossovernek, de ha eddig idegenkedtem is a vegyessaláta, olvasztótégely produkcióktól, Marcus és muzsikusainak teljesítményét hallva ez az indokolatlan para most be kell lássam, revízióra szorul. Fejéhez nőtt  sapkájácskáért viszont irgum-burgum, ettől nem tudok eltekinteni.

Van instrumentális szerzemény, van énekes nóta, és összességében mindről elmondható, hogy nincs túlművészkedve, elvonva, sőt kimondottan könnyű hallgatnivaló. Gyorsan rögzülő, mondhatnám slágeres megközelítésben íródtak, de zeneileg egytől-egyig nagyon átgondoltak, telis-tele hangszeres, hangszerelési bravúrokkal. Groove-ban nagyon erős a csapat, hihetetlen húzással indul pl. a nyitó "Connected" (is). Az meg külön tetszik, hogy a lemez úgy van szerkesztve, mintha a stúdióban egy producer folyamatosan instruálná hősünket, hogy mit is és hogyan játsszon éppen... Ha újra belegondolok, hogy mennyiért vásároltam, akkor nagyon mosolygok ám, hinnye-hinnye-hinnye-hinnye!…

(A belinkelt video tökéletesen adja vissza Marcus soundját és játékstílusát. Nem lehet nem szeretni.)

 Túrisas