Kiadó:
AFM Records

Honlapok:
www.serious-black.com
facebook.com/seriousblackofficial

"Komoly Fekete" - úgy hangzik, mint egy hírhedt kalózkapitány ragadványneve. Együttesnévnek viszont gagyi - ezt leszögezhetjük. Szerencsére a rossz ízléssel megválasztott név (és lemezborító) a szó legnemesebb értelmében komoly csapatot takar. Roland Grapow (Helloween, Masterplan) és Urban Breed (Tad Morose, Bloodbound, Trail Of Murder, Project Arcadia) már önmagukban garanciát jelentenek a minőségre. Eredendően már annak sokkal jobban örültem volna, ha a legutóbbi Masterplan lemez (Novum Initium, 2013) Urban Breeddel jelenik meg a ráspolyos torkú Rick Altzi helyett.

A tagok a honlapjukon váltig esküdöznek, hogy nem a mostanában divatos rögtönzött és ideiglenes projektről van szó, hanem valódi együttesről, akik együtt és közösen szerezték a dalokat, s akik már alig várják, hogy megturnéztathassák az új anyagot. Majd meglátjuk! Az utóbbi kijelentés már dugába is dőlt, hiszen különböző betegségek okán (Thomen Stauch dobos porckorongsérv, Roland Grapow pedig krónikus fülcsengés miatt - igazi metál zenész betegség, igaz?) nem tarthatnak a többiekkel. Grapow helyett a Firewind billentyűs-gitárosa, Bob Katsionis muzsikál majd velük, a dobszerkó mögött pedig a Freedom Call dobosa, Ramy Ali fog ülni. Szerintem megoldják...

A tagok korábbi munkásságának ismeretében nem lehetett kérdés, hogy a debüttől vérbeli power metalt várhatunk, méghozzá a jól ismert európai recept szerint. A lemezen megjelenik a Masterplan, a Bloodbound és a Trail of Murder minden erénye: a súlyos riff-munka, az együtténeklésre ösztönző, fogós dallamok, a több-mint-kompetens szólók, s végül a pattogósabb power himnuszok (I Seek No Other Life, My Mystic Mind) mellett az érzelmes(gős?) balladák (As Daylight Breaks, Listen To The Storm).

Talán éppen ez is az album gyenge pontja, a kiszámíthatóság és a stílus jól ismert sablonjainak sorjázása. Nincs meglepi, nincs csavar, nincs igazi libabőr, csak kikezdhetetlenül profi iparosmunka. Ez persze nem föltétlen baj, ettől a dolog még működik, sőt kéredzkedik vissza a lejátszóba újra és újra, de mély barázdát nem fog maga után hagyni a rocktörténelemben. Ettől függetlenül nem kérdés, hogy a gyűjteményben helye van... még lehet, hogy az éves toplistán is. Ki tudja?

Tartuffe