Először is elnézést kell kérnem a kedves olvasóktól, hogy egy ideje nem jelentkeztem beszámolóval. Sajnos több fronton is teljesítenem kell, két munkahely is befigyel, illetve, ami sokkal fontosabb, készül az új dal. A ritmus gitárok rögzítése megtörtént, a hangszerelés folyamata zajlik, a szóló félig-meddig meg van. Több irományt is megkezdtem a blogra, de nem tudtam eddig dűlőre vinni a dolgot. Aggodalomra semmi ok, ami késik, nem múlik. Ízlésemhez híven, az én listámon csakis instrumentális megjelenések fognak szerepelni. Ezáltal kicsit beszűkültebb a területem, így nem fogok tudni összehozni egy 15-ös sort. Nézzük!

10. Joe Satriani: Shockwave Supernova
Sokadik lemeze az "ősgenerációs" hősnek, a műfaj egyik megteremtőjének. Nem állítom, hogy több százszor lement, de sok nagyon jó lemez került 2014 év végére, ezért befért Joe mester is. A lemez kb. egyharmada kifejezetten tetszetősre sikerült, a többi hozta a kötelezőt.

9. Dave Locke: Transition
Progresszív dömping van a listámon, David azonban inkább az előző generációs prog táborba tartozik. Planet-X hatások, ill. az összes főbb brit zenekar stílusa formázza a végső képet. A lassabb balladásabb tételei is magas minőséget képviselnek, a hangszerelés pazar.

8. Plini: The End Of Everything
Jelenkor egyik legdivatosabb progresszív zeneszerzője, mindegyik EP-je csúcs. Elég erőteljesen észlelhető a hatása a többi kortársa munkásságában.

7. David Maxim Micic: Ego
Ugyanaz pepitában, mint Plini. Tudomásom szerint jó barátok is, hárman, közösen Jakub Zyteckivel formálják a 21. század prog-metálját. Hogy ki mennyire egyedi, ki volt előbb, ki hatott a többiekre azt nem tudnám megmondani. Jó muzsikát csinálnak és ennyi nekem elég. Az EP-n a Balkán népzenei kiállás és szóló nagyon jól sikerültek, a hegedű dominancia is az én ízlésemnek való!

6. Special Providence: Essence Of Change
Hazánk első számú zenei exportcikke, legalábbis szerintem. Világszínvonalú lemez, ehhez kérdés nem férhet. Az előző két fiatalember zenei világához lehetne társítani a kvartett munkásságát. Nekem kicsit gitárszegény, sebaj, ez még változhat a jövőben. Élőben is meggyőzőek, volt szerencsém többször is megnézni őket. A "Gas Giants" nálam max. pontszámos alkotás.

5. Haamoja: Natural Evolution
Jó kis elvetemült, jazz-metál fúzió szorosan kapcsolható stílusban az előzőekhez, csak sokkal barátságtalanabb, sokkal töményebb. Cirka két hete ismerem a lemezt, de az első pár napban kirobbanthatatlan volt a lejátszómból. Érdemes lehet rákeresni.

4. Joe Chawki: Nazar
Idén debütáló, nagy jövő előtt álló srác. Technikailag lenyűgöző, az egyik legjobban improvizáló a jelen fiatalok között. Jó kis prog lemez, mindenféle világzenei behatással, nem a jelenkorra jellemző egyedi hangzással. Az "Anything Memphis" dalt bármikor, bárhol szívesen veszem elő. Készült beszámoló a lemezről.

3. Ciro Manna: XY
Üde, kellemes, nem mondom, hogy óriási nagy felfedezés lenne, de sok örömteli percet okozott a lemez. Nagyon jó kis kirándulás a műfajok között, brutális vendégszereplőkkel. A szóismétlés bűnébe esve, brutális(!!!) Timmons vendégszólóval!

2. James Norbert Ivanyi: The Matter Circumvention EP
Magyar felmenőkkel rendelkező ausztrál barátunk más irányból közelíti a modernkori prog-metál műfajt. Nem a 7-8-9 húros megfejtést, hanem az okos, dús, változatos hangszerelést, a kompozíciót helyezi előtérbe. Számomra leginkább a Katatonia zseniális világához hasonlít, persze ének nélkül. Csont nélkül rádobom a max. pontszámot, hetekig képes vagyok hallgatni. Beszámoló várható az EP-ről.

1. Simon Phillips: Protocol III
A világ egyik legjobb dobosa, a világ egyik legjobb gitárosa és pofátlan módon meg sem akartam említeni a világ egyik legjobb billentyűsét. Szerintem a Protocol széria csúcsalkotása, itt érzem azt, hogy Andy jobban rá tudta erőltetni akaratát a többiekre. Több a közérthetőbb, rockosabb téma, nincs gyenge pont, mindegyik dal eszméletlen. Ráadásul olyan koncertet pirítottak az A38-on, hogy életemben nem sok ilyet láttam, pedig jó sok száz élő produkción túl vagyok már. Csúcsalkotás a fúziós berkekben és az egyetemes instrumentális műfajon belül is.

Mádi N.