Kiadó:
Victor Entertainment (JVC)

Honlapok:
www.paulgilbert.com
facebook.com/paulgilbertmusic

A megjelenés dátuma helyén azért szerepel két évszám, mert Japánban már december 23-án megjelent a lemez, de az európai és amerikai dátumok még váratnak magukra. Addig is, az éhes Paul Gilbert rajongók megrendelhetik az "I Can Destroy"-t az Amazonon keresztül, Japánból, aranyáron. Én ezt most passzolom, így muszáj megelégednem az mp3-as letöltött változattal, amire így is egy teljes hónapot kellett várni. Teringettét! Pedig tűkön ültem már, a 2012-es "Vibrato" ugyanis nálam alapmű, és egy többnyire földolgozásokkal telepakolt, instrumentális anyag után (Stone Pushing Uphill Man, 2014), Gilbert újra jobbára énekes lemezt ígért a korábbi muzsikusokkal (Tony Spinner gitáron, a zseniális Thomas Lang a doboknál), mínusz (milyen kár!) a bájos feleség, Emi Gilbert.

A Gilbertet rendületlenül támogató, hűséges japán piacot jutalmazó új album keveréséért és produceri munkáiért a neves Kevin Shirley a felelős, Gilbert pedig Tony Spinner mellett igénybe vette Freddie Nelson segítségét is a mikrofonnál. Minden összeállt tehát, hogy elkészüljön egy "Vibrato 2", vagy valami hasonló. Bennem egészen biztosan ez volt az elvárás, ami – bevallom – végül a józanító csalódás forrásának bizonyult. A Gilbert jellegzetes humorát megvillantó és a "Vibrato" nyitányát idéző "Everybody Use Your Goddamn Turn Signal" (kb.: Mindenki használja már azt az istenverte irányjelzőt!) nagyon ígéretes kezdés (ráadásul a témával is maradéktalanul azonsoulni tudok), de azután a lemez átvált egy retro hangulatba, aminek legfőbb motivációja mintha az lenne, hogy reprodukálja a '70-es évek Amerikájának népszerű, de ártalmatlan rádiós kedvenceit.

Vitathatatlan, hogy Gilbert szólói minden egyes nótába kevernek némi varázslatot, de a Zappa, Beatles, Cat Stevens, Pete Seeger, Allman Brothers Band ihlette dalok bizony – fájdalom ezt leírnom! – elég középszerűek. Nem tudom, lesz-e ebből világkörüli turné, de ha ezt az anyagot megutaztatják, úgy képzelem, hogy a zenészek majd magas sarkú, fémcsatos cipőben, bokalengetős nadrágban, hosszú galléros műselyem ingben és bozontos pajesszal lépnek a színpadra. Bár a lemez címe Gilbert destruktív hajlamú kisfiára utal, akár a "apuka" is magára vehetné: mert ez iskolapéldája annak, hogyan kell egy rajongó magyar kritikus lelkesedését lerombolni. Öröm az ürömben, hogy már nem is kell Japánból méregdrágán megrendelni, sem a halogatott európai megjelenésre várakozni.

Tartuffe