Kiadó:
Massacre Records

Honlapok:
www.jadedheart.de
facebook.com/jadedheartmusic

A Jaded Heart sosem volt az állandóság szimbóluma. Az alapító Bormann testvéreknek, Michaelnek és Dirknek már se híre, se hamva, de mostanra kikerült a csapatból Henning Wanner billentyűs is (Tramp's White Lion, Circle II Circle), helyette pedig most egy gitáros feszít a közös képeken, bizonyos Masa Eto, akit gondolom azért igazoltak, hogy vastagabb, keményebb hangzást kölcsönözzenek az új anyagnak. Hát, ez érződik is, meg nem is a "Guilty By Design"-on, ugyanis kétségkívül hangosabbak, feszesebbek lettek, mindamellett teljes egészében azt a dallamos heavy/hard rock/power cuccot kapjuk most is, mint 2012-ben a "Common Destiny" és 2014-ben a "Fight The System" albumokon.

Ezek szerint kénytelen vagyok korrigálni korábbi kijelentésemet: a Jaded Heart igenis az állandóság szimbóluma, jóllehet nem a tagok tekintetében, hanem ami a zenei stílusjegyeket illeti. Szerencsére Peter Östros gitáros sem felejtett el ügyesen pengetni és az óriási énekes, Johan Fahlberg is a régi. Fahlberg esetében az óriási jelző elsősorban a termetére értendő (amolyan Chewbacca alkat), de akkor sem tévedünk nagyot, ha az orgánumára vonatkoztatjuk. Nagyon jó adottságú torok, kár, hogy a vibrátói hosszútávon azért tudnak fárasztóak lenni. Nekem egészen biztos...

Az alapkiadás 12 számot tartalmaz, a bónuszolt változat két további dallal kedveskedik, amelyek ezúttal elég jól sikerültek, nem úgy, mint a "Fight The System" felejthető toldalékai. Azt kell mondjam, most sem találok fogást a Jaded Heart teljesítményén, egyenletes színvonalon, jól fölépített szerzeményekkel, üresjáratok nélkül szórakoztatnak, ugyanakkor nem mondanám kiurgónak sem a "Guilty By Design"-t, főleg, hogy a kétgitáros szálkásítással mintha némi dallamérzékenység, némi hard rockos báj is elveszett volna... Azért élőben szívesen megnézném őket, ha másért nem, hát azért, hogy a meszesedő nyakcsigolyáimat kellőképpen átmozgassam.

Tartuffe