Kiadó:
InsideOut

Honlapok:
www.frost.life

Előttem nem teljesen világos okokból manapság divatossá vált "szakmai" körökben a Frost* muzsikáját egekig magasztalni, de minimum lelkesen dicsérni, pedig amikor 2006-ban megjelent az első albumuk "Milliontown" címmel, még a kutya sem foglalkozott velük. Mi sem írtunk róla, pedig a lemezt – brit neo-prog rock rajongóként – debütációja első pillanatától kezdve ismertük és kb. felesben csipáztuk is. A lényegében projektként üzemelő brigád szellemi atyja Jem Godfrey billentyűs, producer, stúdió guru, aki Desmond Child brit megfelelőjeként számtalan popslágerért felelős (pl. Atomic Kitten, Ronan Keating, Gary Barlow), bár szeret kirándulásokat tenni a rock és jazz műfajok területén is.

A Frost* törzsgárdáját Godfrey az Arena, Kino és IQ zenészei közül szerződtette, így nem meglepő, hogy a formáció szervesen illeszkedik a progresszív rock jellegzetesen szigetországi alfajába. Ugyanakkor képtelen volt megtagadni önmagát és a popos hangvétel, az elektronika szinte már nyomasztó túlsúlya mindig is jellemezte a vállalkozást. Nekem alapvetően ez is a bajom vele. Minél hosszabb egy tétel, minél több benne az instrumentális betét, annál tetszetősebb a dolog, annál nyilvánvalóbbak Godfrey zeneszerzői kvalitásai, de az agyondigitalizált hangzás, a popos dallamok nekem akkor is kénszagú, ronda, szőrös ördögpataként lógnak ki belőle…

A "Falling Satellites" nyolc év alatt már a harmadik próbálkozás arra, hogy Godfrey nevet szerezzen magának a pop világán kívül is, és a nemzetközi kritikákat olvasva ez alighanem sikerült is neki, jóllehet engem nem sikerült meggyőznie (mondjuk, ki nem sz.rja le, igaz?). A legfőbb munkatárs továbbra is John Mitchell (Arena, Kino, Lonely Robot), akinek nagyon szeretem a gitárjátékát, de itt egyrészt inkább énekes (annak pedig nem kiemelkedő), másrészt ebben e közegben nem jut főszerephez. Persze akadnak itt egész jó kis dalok (pl. Signs, Heartstrings, Nice Day For It), de az olyan tételektől, mint a technós "Closer To The Sun", vagy a – jobb összehasonlítás híján – dubstepes "Towerblock" kiver a gennyes ragya. Ebben a kategóriában John Mitchell másik, hasonló szellemben fogant próbálkozása Lonely Robot néven mérföldeket ver Godfrey erőfeszítéseire. Suszter a kaptafánál, Godfrey a popslágereknél…

Tartuffe