Kiadó:
InsideOut

Honlapok:
www.reingoldmusic.com
facebook.com/jonas.reingold

Kezdjük mindjárt a nyilvánvalóval! Ez a minimál borító kriminális; ha a csomagolás esztétikai színvonala alapján válogatnék a muzsikák között, a Karmakanic új albuma esélyt sem kapna tőlem arra, hogy lejátszóközelbe kerüljön. A tanmese lényege, hogy nem szabad kizárólag a látszat, a külcsín alapján ítélni, mert amit ez a szürke alapon elmaszatolt sárga pötty tartalmaz, nem más, mint az univerzum egyik legjobb progresszív rock szupercsapatának új lemeze, amire ólomlábakon járó, hosszú öt évet kellett várnom (itt). Valamiért egyre ritkábban jelentkezik új anyaggal ez a Jonas Reingold (The Flower Kings) által életre hívott, hipertehetséges muzsikusokból álló zenei műhely; legutóbb két éve hallottunk róluk, amikor megleptek bennünket egy remekbe szabott dupla koncertlemezzel (Live In The US).

A sajnálatosan rövid, kb. 50 perces albumot Reingoldék most is egyfajta keretbe foglalták, mint annak idején (2004-ben) az eddigi legjobb kiadványukat, a műfaj abszolút etalonjának számító "Wheel Of Life"-ot. A keretként szolgáló, két részre bontott mega-giga szerzemény, a "God the Universe and Everything Else No One Really Cares About" (Isten, a világegyetem és minden más, amivel senki sem igazán törődik) címet kapta, és a félórát meghaladó játékidejével, stíluskavalkádjával, hangulatingadozásaival az együttes karrierjének egyik legfényesebben ragyogó gyöngyszeme. Tiszta varázslat! A filozofikus hangvételű zenei teremtéseposz három másik, rövidebb dalt ölel közre. Ezek közül nekem a kezdetben lírai, de a végére groove-os jazz rockba, majd instrumentális orgiába hajló "Higher Ground" tetszik legjobban, de meglepően jól működik a szinte rádióslágeres "Steer By The Stars" is.

Csak hogy ne csupa elszállt áradozásból álljon ez a recenzió, megjegyzem: nem pontosan értem, mit keres itt Nils Erikson billentyűs-énekes, amikor olyan legenda zengedez az együttesben kezdettől fogva, mint Göran Edman (aki igazán ebben a közegben lubickol), valamint a fenomenális Lalle Larsson kezeli a billentyűket. Minden tiszteletem az egyébként kiváló képességű Eriksonnak, de nem érzem, hogy sok pluszt adna hozzá a formáció teljesítményéhez. Persze a változatosság gyönyörködtet, gondolom, éppen ilyen megfontolásból vontak be Erikson mellé még egy gyermekkórust is a nagyszabású kezdő tételbe.

A félreértések elkerülése végett: szegény Eriksonnal tényleg nincs semmi bajom, ez a kákán a csomót tipikus esete, egyszerűen csak gyanús lett volna, ha folyamatosan szuperlatívuszokban, az objektivitásnak még a látszatát is kerülve ömlengek az új Karmakanic anyagról. Pedig… Nem kétséges, hogy az év végi összesítésben a "Dot" a legelőkelőbb helyek egyikét stipi-stopizta le jó előre magának.

Tartuffe