Kiadó:
Ulterium Records

Honlapok:
www.narniatheband.com
facebook.com/narniatheband

A Narnia a '90-es évek közepe óta a dallamos power metal keresztény vonulatának hálátlan misszióját látja el a nem éppen keresztény értékektől hangos skandináv zenei életben. A két hadvezér, CJ Grimmark gitáros és Christian Liljegren nem csak személyes példával jár elől, de intézményesen (kiadóval, stúdióval, marketinggel) is hozzájárul e réteg-műfaj szerény sikereihez. A sokféle formáció (pl. Reinxeed, Golden Resurrection, stb.) istápolása mellett a C. S. Lewis híres fantasy mesesorozata által ihletett Narnia eddig mindössze hat lemezzel "hirdette az igét". Ezek közül voltak többé-kevésbé sikeres albumok is.

Számomra ma is etalon értékű a 2009-es "Course Of A Generation" lemez, bár elismerem, hogy az nem volt tipikus Narnia munka. Christian Liljegren kilépését követően a lenyűgöző Germán Pascual "ordibált" náluk, a propagandisztikus kereszténységet és a jellegzetes neo-klasszikus, pszeudo-Malmsteen elemeket elhagyva vérbeli modern power metallal leptek meg akkor. Azután – nagy szomorúságot okozva – kurtán-furcsán föloszlatták magukat, hogy csak 2014-ben hallassanak magukról újra, amikor is bejelentették, hogy a régi énekessel és a régi fölfogásban futnak neki újra. Ennek az elhatározásnak terméke az egyszerűen csak "Narnia" címet viselő – gondolom: ismételt öndefiníciónak szánt – stúdiólemez.

Hát az öndefiníció nem sikerült túl határozottra. Először is, a lemez mindössze kb. 38 perc, ami mai mértékkel igen diétásnak minősül. A hangzás sem valami friss (pl. a dobok nagyon gépiesek), pedig a keverést és a maszterelést Thomas "Plec" Johansson (Scar Symmetry) végezte. Grimmarckra nem lehet panasz, szokása szerint teker rendesen, Liljegren is nagyon igyekszik (kicsit behatároltabb adottságaihoz képest), az album mégsem igazán akar működni, s ennek oka szerintem elsősorban az, hogy nagyon maradi, idejétmúlt, áporodott már ez a stílus. Még akkor is, ha azért akadnak kimondottan erős dalok és igen tetszetős instrumentális részek is: pl. "On The Highest Mountain", "Messengers", vagy "Set the World On Fire".

Nem várhatom el tőlük, hogy az eredeti alapító szándékot nem igazán tükröző "Course Of A Generation" lemez vonalát kövessék, jóllehet azzal negyon jó pontokat szerezhetnének nálam. Valahol érthető, sőt becsülendő az, hogy ilyen makacssággal, kitartással, életerővel ragaszkodnak a kezdeti inspirációhoz, de ennél azért naprakészebb, polírozottabb és hosszabb játékidejű produktum kell a "nagy visszatéréshez".

Tartuffe