Kiadó:
Rockshots Records

Honlap:
facebook.com/binarycreed

A Binary Creed azon kevés "pályakezdő" svéd metál formációk közé tartozik, akik nem törtek be a köztudatba mindjárt az első lemezükkel. Ennek többek között az is oka lehet, hogy elég nyíltan vállalják keresztény inspirációjukat, és teszik ezt egy olyan társadalomban, amely elvileg keresztény gyökerekkel rendelkezik, mégis mindössze 2% vallja magát gyakorló kereszténynek, miközben a muszlimok aránya lassan eléri a 10%-ot. Szép jövő elé néz Európa!!! A "Restitution " című debütáció 2014-ben jelent meg a Nightmare Records gondozásában. Rutinos "kukásként" már akkor fölfigyeltem rájuk, de azután valahogy mégsem ugrották meg az ingerküszöböm. Most azonban úgy érzem, fölszívták magukat annyira, hogy kapjanak egy rövid recenziót.

A promócióban power-prog együttesként lettek meghirdetve, de őszintén szólva nem túl sok progressziót sikerült ebben a muzsikában fölfedeznem. Ez természetesen nem lekicsinylő minősítés, hanem inkább tényszerű közlés – a tisztánlátás végett. Jellemzően skandináv heavy/power anyagként jellemezném az "A Battle Won”-t nagyjából a Tad Morose, Lost Horizon környékéről, ropogós riffekkel, vastag szinti szőnyeggel, "hősies" dallamokkal és ügyes gitárszólókkal – utóbbiért Stefan Rådlund a felelős.

Alapvetően két kifogásom van a Binary Creeddel szemben, de elismerem, hogy mindkettő ízlés kérdése. Elég idegesítőnek találom a dobok agyontriggerelt, élettelen, művi hangzását, és valahogy nem tudok megbarátkozni Andreas Stoltz hangjával sem. Nem biztos, hogy világosan el tudom magyarázni, mi a bajom vele: valahogy a műfaj által megkövetelt férfiasság hiányzik belőle, pedig az erő megvan benne és a hangterjedelem is rendben van. Na, ezért mondom, hogy ez ízlés dolga. A nyafogásom azonban nem szabad, hogy bárkit is elijesszen, a Binary Creed megérdemel egy esélyt azoktól, akik a műfajban nem csak az első vonalas művészekkel hajlandók próbát tenni. Bele kell hallgatni az olyan dalokba, mint a klipes "In A Time To Come", vagy a "Safer Than Now" és a "Black Storm".

Tartuffe