Kiadó:
Nail Records

Honlapok:
www.noctisband.hu
facebook.com/pages/Noctis

Most, hogy többször is meghallgattam a lemezt és visszanéztem az oldalunkon korábban már közzétett videót, elolvastam a hozzászólásokat, megállapítom, hogy bár két év alatt sok víz lefolyt a Dunán, kb. ott tartunk, mint akkor, azaz, egy helyben topogunk. Ez itt most királyi többes, mert azt gondolom, hogy minden adott, hogy zenekar és mi szerkesztők eggyé válhassunk (Gari, ne kombinálj, máris javítom!), – illetve sorsközösséget vállaljunk. A Noctis ugyanis kicsit mindannyiunké. Tartuffe lelkét a zenekar tetten érhető progresszív megközelítése, Gariét az európai íz, enyémet a finom neoklasszicizmus, Mádi Norbiét pedig a hangszeres magabiztosság fogja melengetni.

És a gondok mégis konstans jelen vannak. Mit rontott el a zenekar? Azt hiszem semmit. A gondokról a zenekar nem tehet, nem nagyon tehet. Sőt, a zenekar mindent megtett a maga részéről. Összehoztak egy lemezt, ami hihetetlen nagy munka és áldozat, még ha szívből is csinálják, amit itt elvitatni értelmetlen lenne. Ebből pedig szinte szükségszerűen következik az is, hogy zeneileg sem lettek rosszabbak. És itt jön a mondandóm lényege: bár friss az anyag, ne kiabáljuk el, nekem valami azt súgja, hogy most sem fogják azt az elismerést megkapni, amit megérdemelnek. Sőt azt gondolom, hogy a kritika utáni hozzászólások tartalmilag majd megegyeznek a videó alatti hozzászólásokkal. Azaz majd sokan gratulálnak a nemzetközi színvonalhoz, a zenekar pedig köszöni nagyon, de elmondják azt is, hogy alig van lehetőség a bemutatkozásra, és továbbra is szélmalomharcot vívnak.

Nem lenne igaz, ha azt állítanám, stílusában kiemelkedő a Noctis, mert nem az. Mind énekben, mind hangszeres játékban egy megbízható, egyenletesen magas színvonal jellemzi a zenekart, de aki ismeri a színteret, az pontosan tudja, hogy már önmagában ez a tény minden elismerést megérdemel. Itt is hosszú évek, de nyugodtan mondhatom, évtizedek próbatermi rutinja, gyakorlással eltöltött temérdek idő hallatszik minden egyes dalból, de rétegműfaj ez, ne kerülgessük, ki kell mondani, ahol az olyan gigászok, mint a Symphony X is csak hosszú-hosszú évek után álmodhattak headliner klub(!)turnéról. Tényleg nem gondolom, hogy a zenekar ennél sokkal többet megtehetne a maga részéről. Szerethető, jó dalokat írtak, ahol a már két éve klipesített "Veil Of Lies" sem lóg ki a sorból, akinek ez bejött, a lemezt is szeretni fogja.

Ha mindenképpen kritikát akarok megfogalmazni, akkor talán annyit mondhatok, hogy többszöri meghallgatás után nekem kicsit homogénné válik az anyag. Ahogy már erre fentebb utaltam, színvonalban egyenletesen erős dalok követik egymást, folyamatosan hallgattatva magukat, de ahogy nem érzek mélypontot, úgy sajnos, igazán mindent vivő magasságot sem. Nem lehetetlen pedig ebben a stílusban is megírni akár a maguk "Of Sins And Shadows"-át. Talán, ha a kórusokra, közösen énekelt refréntémákra egy kicsit jobban ráfeküdne a zenekar, nem válna kárukra, bár lehet, hogy csak én támasztok irreális elvárásokat. Ettől függetlenül a "Genesis Corrupted" önmagában is a magyar metal elmúlt évének legjobb megjelenései közé tartozik.

Túrisas