Devoid: Cup Of Tears (2017)

y_125.jpg

Kiadó:
MelodicRock Records

Honlap:
facebook.com/shadyon

Tagadhatatlan, hogy ezen az oldalon igazi csatornatöltelékek dolgoznak, akik a kibertér feneketlen ciszternáiból is képesek két kézzel kikaparni a lehető legobskúrusabb megjelenéseket. Ennek ellenére még bennünket is messze elkerült a francia prog-metál csapat, a Shadyon eddig megjelent két albuma. Ennek okán csak bambán néztem, amikor beleolvastam a Devoid bemutatkozó lemezének promóciós szövegébe. A Devoid ugyanis – úgy tűnik, ezt nekünk illett volna tudni – a Shadyon gitárosának, egy bizonyos Shad Maenek új formációja, ahol gall zenésztársai mellett Carsten "Lizard" Schulz (pl. Evidence One) vitézkedik egyedüli germánként (és a német-francia megbékélés jegyében) a mikrofon mögött.

Mostanában eléggé elfoglalt vagyok és zeneileg is egy markánsan jazz-orientált korszakomat élem, így valószínűleg esélyt sem adtam volna a Devoid "Cup Of Tears" című debütációjának, ha a promó anyagból nem derül ki az az egyáltalán nem jelentéktelen részlet, miszerint Shad Maenek olyan gitárosokat sikerült fölsorakoztatnia maga mellé, mint Mattias Ia Eklundh (Freak Kitchen), Daniel Palmqvist (Beyond The Katakomb), Magnus Karlsson (Primal Fear) és Henrik Danhage (Evergrey). Azért ez nem gyönge vendégsereg!

A Shadyon előéletéből és a kiadó címkéiből kiindulva azt hittem, hogy a "Könnyek serlege" progresszív metál muzsikát rejt, de amivel itt találkoztam az inkább a klasszikus értelemben vett európai power kategóriába sorolható, amihez jó megfejtésnek tűnik a német "Gyíkember" karcos orgánuma. Ha mindenképpen osztályoznom kellene a Devoidot, akkor a Masterplan és a Thunderstone francia megfelelőjeként írnám le őket. Az egyetlen (de nem elhanyagolható) különbség csak az, hogy ez itt a kitűnő hangszeres teljesítmények ellenére nem több erős középszernél.

Persze ha abból indulunk ki, hogy a francia nem éppen metál-nemzet, akkor ennek is örülni kell, és mindenképpen biztató, hogy ebben a stílusban, ilyen színvonalon is képesek letenni a névjegyüket.

Tartuffe

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Címkék: lemezkritika