Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.ammunition.no
facebook.com/pg/ammunitionofficial

A Frontiers Recordsnak megvannak a saját "házi" zeneszerzői (Alessandro Del Vecchio, Simone Mularoni, Magnus Karlsson stb.), akik megrendelésre ontják magukból a dalokat, amiket hol ők adnak elő ilyen-olyan formációkban, hol teljes egészében más előadók keze alá dolgoznak. Nem tudom, hogy ennek a popszakmában már régóta bevett gyakorlatnak nyakló nélkül való alkalmazása jót tesz-e kiadónak – és általában véve a műfajnak. Nyilván a rockzene tájékán sem ismeretlen dolog ez, elég, ha Desmond "Márfy" Child évtizedeket áthidaló munkásságára gondolunk olyan előadókkal, mint a Kiss, Alice Cooper, Bon Jovi, Aerosmith (vagy éppen a Dream Theater!), de talán nem hamarkodjuk el a dolgot, ha azt mondjuk: ez lódíthat ugyan egy banda népszerűségén (képzeljük el pl. Bon Jovit a "You Give Love A Bad Name" nélkül!), hosszú távon mégsem szolgálja a szakmai elismertségüket. A rock/metál szakmában azért még mindig van becsülete annak, ha valaki saját kútfőből dolgozik…

Az Ammunition is egy Frontiersos "házi" zeneszerzőhöz, konkrétan Erik Martenssonhoz (Eclipse, Nordic Union, W.E.T.) köthető, aki a Wig Wam énekesével, Age Sten Nilsennel hozta létre ezt a formációt még 2014-ben. A "Shanghaied" névre hallgató debütáció (Avalon, 2014) simán átrepült a radarunk alatt, de azok után, hogy tavaly a norvég eurovíziós válogatáson másodikok lettek a "Wrecking Crew" című dalukkal (ami a norvég toplisták csúcsát is meghódította), már nem tehetjük meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket. Miért is tennénk, hiszen a két alapító-dalszerző mellett itt komoly zenészek gyülekeznek: pl. Lasse Finbråten (Circus Maximus) billentyűzik, Magnus Ulfstedt (Eclipse) dobol és a számomra eddig ismeretlen Jon Pettersen gitározik (nem akárhogy).

Az Ammunition egyébként tipikus európai dallam-orientált rock muzsika, de talán egy csipetnyivel több benne az amerikai íz, mint ahogy azt Erik Martensson eddigi munkáitól megszokhattuk. Ez valószínűleg Nilssen hatása, ami miatt (pl. az Eclipse-hez képest) kevesebb diszkó ritmust hallunk, viszont egy kicsit lötyögősebb is a hangvétel. Az Ammunitiont hallgatva nekem sokszor ugrik be a The Poodles. Személy szerint egy pattogósabb, vérbővebb megközelítést szívesebben vettem volna, de azért így is akadnak élvezetes pillanatok a lemezen. Nagyjából és lényegében belesimul a Frontiers szokásos kínálatába.

Tartuffe