Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.circusmaximussite.com
facebook.com/circusmaximusband

Ez a CD+DVD kombó nagyon-nagyon későn jött, több szempontból. Egyrészt szó szerint később jelent meg, mint azt ígérték, mert a poszt-produkciós munkákkal irgalmatlanul sokáig szöszmöszöltek, másrészt – bár tudván-tudom, hogy az ilyesmihez nagyobb népszerűség és rettenetesen sok pénz kell – a koncert albumnak valamikor az "Isolate" (2007), de legkésőbb a "Nine" (2012) környékén kellett volna kijönnie, mert a "Havoc" (amit a buli elvileg promotál) óvatosan fogalmazva némileg megosztó, keményen fogalmazva bántóan halovány.

Mindjárt az elején gyorsan kidühöngöm magam, ok? Szóval: a francért kellett a Muse-Coldplay-féle brit pop-rockba beleájult "Havoc"-ról hat nótát eljátszani (majdnem a koncert felét lefoglalva ezzel), amikor ott van még három, sokkal jobb, izgalmasabb lemez!? Tenni ezt ráadásul úgy, hogy a koncertet 2016 februárjában adták, miközben – akkor is produkciós csúszások miatt – a "Havoc" csak kb. egy hónappal később jelent meg!? Akármilyen lelkes és fanatikus volt a hazai közönség, ezeket a dalokat akkor és ott hallották először – csak bámulva, mint hal a szatyorban. Frusztrációmat csak fokozza, hogy az "Isolate"-et csak két nóta képviseli (Arrival Of Love, Abyss), a "The 1st Chapter"-t pedig egyetlen árva dalocska (Sin)!!! Hol van a lehengerlő "Sane No More" és az epikus "Mouth Of Madness", amit Túrisas 2007-ben "egész egyszerűen az utóbbi idők egyik legjobban sikerült dala"-ként emlegetett? De még inkább: hol van a káprázatos "Glory Of The Empire", vagy a közönségénekeltetése tökéletesen alkalmas übersláger, a "The Prophecy"!? F@ck!!!

Most, hogy levezettem a feszültséget, jöhet a recenzió érdemi része. Hál' Istennek, nem a Frontiersra jellemző minimál színpadképes, olcsó produkcióról van szó. A Circus Maximus tényleg kitett magáért, lefoglalták a hazájukban legendás Rockefeller Music Hallt (szülővárosukban, Oslóban), komoly fénytechnikát szerveztek a bulira, sőt pirotechnikára is futotta az erejükből. A hangzás teljesen rendben van, az utólagos beavatkozások (pl. vokálok) tekintetében sem tolakodó az anyag, és a hazai közönségre sem lehet panasz.

Egyébként élőben a "Havoc" dalai közel sem olyan idegesítőek (Finbråten retro szinti hangzását kivéve), mint a stúdiólemezen. No jó, azt annak idején az album kritikájában is elismertem, hogy az itt is egyben lejátszott "The Weight-Highest Bitter" páros nem gáz. Sőt! Ennek ellenére a régi daloknál (pl. Arrival Of Love, Sin) mintha magasabb sebességre és hőfokra kapcsolna a műsor. Istenem! Legalább kétszer ennyi régi nótával 400 százalékkal sütibb lenne az anyag! Jó, tudom, megpróbálom elengedni...

Hisztizhetnék én itt napestig, az sem változtatna a tényen, hogy ez a koncertkiadvány még így is baromi jó, a műfaj szerelmeseinek pedig kötelező, különösen azoknak, akiknek anno nagyon bejött az itt hat dallal szereplő "Nine", és a "Havoc" újszerű hangvétele sem rettentette el őket. Lehet, hogy a banda fele már durván elapásodott (testalkatilag), viszont fantasztikus muzsikusok, és a CM most koncertföllépőként is bebizonyította, hogy abszolút csúcsteljesítmény!

Tartuffe