Kiadó:
Pride & Joy Music

Honlap:
www.qantice.com

Van itt minden, mint Mari néni tökös-mákos rétesében – de milyen finomságok alkotják ezt a sok ízű tölteléket? Az alap legyen mondjuk a jó öreg euro-power némi billentyűs szimfonikával és egy plusz hegedűvel megbolondítva, adjunk hozzá ehhez illő Stratovariust (a lemez első fele), és a csikóéveit élő Sonata Arcticát (Without A Hero, bár ebben érzek némi ultradallamos japán speedet is), de ne féljünk az olyan egyedi ízektől sem, mint amit a metal operák vagy a TSO tudnak nyújtani. Hogy kezd izgalmassá válni a dolog? Még csak most jön a java, mert ha igazán rá vagy kattanva a különlegességekre, akkor biztos meg fogod találni a Falconer (Little Knight's Oath) vagy a bolondos-őrült Diablo Swing Orchestra (Mad Clowns) egyedi zamatát is. És hogy nem fordul valami geil, esetleg keserű dologba az egész, arra szavamat adom, bár még egy TV-s konyhafőnök versenyt sem nyertem meg.

A Qantice-ről pár évvel ezelőtt már írtam – a felvázolt ízeknek megfelelően persze franciák –, de akkor még a norvég csodavokalista, Pellek énekelt, akit egy Timo Kotipelto klón váltott fel, ráerősítve a Stratovarius hatásokra, csak hát a gallok jóval sokszínűbbek – esetleg eklektikusabbak –, mint a példakép, bár ez az eklektika nem fordul önromboló széthullásba, és ha akarod, könnyen üstökön ragadhatod a lényeget.

Lehet, hogy csodálkozol a lelkendezésemen, hiszen a felsorolt hozzávalóktól csömört is kaphattál jó egy évtizede, de megmondom őszintén, már nagyon vártam egy "diszkótlanosított" európai bandára, akik nem a pop, hanem a többi metal, esetleg folk stílus felé fordulva próbálják feltuningolni a Helloween örökséget, ráadásul megvan bennük az a csipetnyi őrület, ami a "Timeline Tragedy2-ből egy komplett metal stíluscsokrot varázsol, a "Reflections" korabeli Apocalypticát, némi újhullámos francia filmzenét, a már említett, trombitával szórakozó DSO-t, és az euro-metal javát felvonultató, musicales hatásokat egymásra halmozva. (Mondjuk van idejük az építgetésre, esetleg a kevergetésre-kavargatásra, mert az említett szerzemény túlnyúlik a kilenc percen.)

A lemez egyetlen hibája a gitárszólók viszonylagos eltűnése a rengeteg egyéb hangszer megszólaltatásának rejtekében, de aki túl tud ezen lépni, esetleg olyan szuper hallása van, hogy képes mögé figyelni a vastag szimfo-függöny túloldalára, az biztos megtalálja a hiányzó lánc, izé, íz-szemet is.

Ne félj hát nagyot harapni a Quantice-féle specialitásból, már ha szereted a felsorolt hozzávalókat, mert ez a szakács nem csak jól tud főzni, de nagyon ért a metalhoz is!

Garael